Itt a vége, fuss el véle…

Itt az utolsó bejegyzés. Sokat vártam vele…

Ott hagytam abban, hogy átgurultam a célvonalon… 

Az eső még szakadt, de nem fáztam. Jól éreztem magam. Kész, vége sikerül befejeznem azt a versenyt, amire több éve készültem. Nem volt könnyű, de messze sem volt olyan nehéz, mint amire számítottam. Persze az is lehet, hogy a tudatos felkészülés számított ennyit.

Mikor beértem egy asszisztens a kezembe nyomott egy papírcetlit, ezzel lehet a Stephaneum-ban átvenni a Finisher pólót. Gyors bringamosás az esőben és elindulunk, hogy átvegyem a pólót. A tornaterembe, minden távhoz külön pultos tartozik, ahol az adott távnak megfelelő pólót és csomagot lehet átvenni a teljesítőknek. Mivel 9 óra is elmúlt már, csak egy pultnál állnak versenyzők az Extrémnél. Én is beállok a sorba, előttem kd. 4-5 bringás.

Egyik kezemben a célnál megkapott papír cetlivel állok türelmesen a sorban, amikor észreveszem, hogy egy másik pultból odaint felém a lány, hogy mehetek hozzá is. Ezt nem értem, de hát ő biztosan jobban tudja, szépen átbattyogok és oda adom neki a kupont. Megkérdezi, hogy akkor milyen színű pólót is szeretnék?

Miiiii? Ezt hogy érti? Hát feketét a mindenit, azért jöttem!

Azt nem adhat, mert olyat csak az Extrem távot teljesítők kaphatnak – mondja. Ember, nézek rá furcsán, hát én is az vagyok! Ő mutatja a cetlimet és akkor látom, hogy a 100-as táv van rajta és a színe is más mint a többi srácé, aki az én soromban áll. Basszus, rossz kupont adott a célban a kiscsaj! Ilyen nincs, gondoltam, ez nem lehet igaz!

Visszaállok az én soromba, ahol megkérem az előttem álló srácot, - akivel sokat jöttem a végén együtt-, hogy igazolja majd a pultnál, hogy bizony én is teljesítettem a távot ha szükség lenne rá. Póló nélkül nem megyek haza, az biztos!

Odaérek a pulthoz, elmesélem a történetet, hogy milyen félreértés történt velem. Megkérdezi a pultos a rajtszámomat, majd az előtte lévő laptopba beírja, és máris elnézést kér, mert látja, hogy igen befutottam és jogosan állok itt. Megkérdezi milyen méretet kérek, és már hozza is. Meg van. Végre a kezembe foghatom…

Tartozom még egy kis leírással, hogy mi is történt a hátsó aggyal verseny közben:

Elvittem szervizbe a bringát, ott szedte szét a szerelő. Nos, a 8 hónapos XT hátsóagy úgy-ahogy van tönkre ment. Belül eltörött valami (mutatta, de nem tudom már leírni), amit nem is lehetett megjavítani. Óriási mázli, hogy végig tudtam vele menni J

Ennyi a „Forty goes to Salzkammergut” történet, itt a vége, fuss el véle…

A verseny

Az időjárás előrejelzés szerint meleg idő volt várható, de délutántól kisebb esőkre is lehetett számítani. A verseny szokás szerint reggel 5-órakor indult, kellemes meleg időben. Találkoztam Dáviddal, Gibbel, Hédivel, de a rajtnál mindenki külön-külön indult. Mivel nekem, ez volt az első ilyen hosszútávú versenyem, ezért igyekeztem tartalékolni és szépen, alacsony pulzussal indultam neki. A mezőny sem sietett, éreztem, hogy a többség tudatában van, most nem 1-2 óra bringázásról lesz szó. Az aszfaltos felvezetés az első hegyre nagyon jól van kitalálva. Éppen ez kell ahhoz, hogy a szervezet ráálljon egy sportos, de takarékos üzemmódra. Ezzel nem is volt gond, beszélgetős tempóban mentünk felfelé. Beértem Hédit és Gib is csatlakozott.
Így mentünk egy jó darabon, egészen az erdei sotteres út kezdetéig. Innentől durvábbá vált a mászás. Kezdtem nem jól érezni magamat és szépen lassan kezdtek elmenni mellettem a többiek. Nehéznek éreztem a lábam és a pörgetés sem ment olyan tempóban, mint ahogy megszoktam. Tudtam hogy, valami nincs rendben, de akkor még nem gondoltam, hogy a baj nem velem van.

Elértünk egy kis fa hídhoz, ahol feltorlódott a tömeg és mindenki leszállt. Én sem tudtam tovább menni. Ahogy elkezdtem tolni a bringát, mintha egy szekér lenne utána kötve, nagyon nehezen akart gurulni. A hátsó kerék szinte nem is forgott, hanem blokkolva csúszott a talajon! Mi a fene lehet, gondoltam. Biztosan az agy. Mikor is menne tönkre, ha nem most. A tegnapi kotyogás, amit észrevettem, az lehetett a baj. Bakker! Nagyon mérges lettem. Kikaptam a kereket, megforgattam, minden OK. Visszatettem, gyorszárat ráhúztam, pörgetés...megint szorul, nem megy. (Nem a fék volt, hanem tényleg az agy! A fogaskoszorú lötyög a kazettán.) Kikapom megint, így jó. Visszateszem, szorul, de csak, ha a gyorszárat ráhúzom. Kicsit engedtem a gyorszár feszítésén. Egy fokkal talán jobb lett a helyzet, de megpörgetve a kereket kb. 1-2 fordulatot tett csak meg.  Feladjam? Mit csináljak? Lehet, hogy így is végig tudok menni, de sokkal-sokkal nehezebb lesz. Veszítettem kb. 10 percet. Megnéztem az itinert. A 9. Km-nél jártunk, majdnem az első hegy tetején. Utána gurulás, egészen a 20. Km-nél lévő első frissítő pontig, ahol szerviz is lesz. Visszaszálltam és mentem tovább. Innentől már nem sokan előztek meg, mert hajtott a düh, hogy valószínűleg fel kell adjam és hogy mihamarabb elérjem a szervizpontot. A lejtőn, azért óvatosan mentem, nehogy a melegedéstől teljesen beálljon az agy.

Megérkeztem a frissítőhöz. Irány a szervizpont. Leszálltam a nyeregből, mondom a srácnak, hogy nézze meg a hátsó kereket, mert valami baj van vele. Megemelem a kereket, megpörgetem és csodálatos módon, úgy pörög, ahogy kell neki. Nyoma sincs szorulásnak, minden OK. Nagyon megörültem, de rögtön az jutott az eszembe, hogy vajon meddig fog tartani ez az állapot. Nagyon sok van még hátra. Végig úgy tekerni, hogy attól rettegek, mikor döglik meg a technika alattam, nem voltam boldog.

Nincs idő siránkozni, eszem-iszom és indulok tovább. Sok van még előttem. Kényelmes tempóban haladok tovább, fogynak a kilométerek.  A meleg egyre elviselhetetlenebbé kezd válni. A szél nem mozdul. A versenyt megelőző két hétben tudatosan a legmelegebb déli órákban mentem edzeni, hogy felkészítsem a szervezetem a hőterhelésre, mégis kezdtem rosszul érezni magamat.

Az egyetlen holtpontom a verseny alatt itt következett be. A 70. kilométernél kezdődő mászásnál beértem Hédit és Gibet, innen együtt kezdtük meg a hegyet. Gib-en látszott, hogy nincs jól, panaszkodott a hasára. Hédivel tudtam tartani a tempót. Megkérdeztem tőle, hogy érzi. magát. Csak ennyit mondott: “Péter, nagyon sok van még hátra.” Na ennél jobban nem is tudott volna megijeszteni. Ha még Hédi sem tudja, mire lesz elég a kraft, akkor inkább visszafogom magam. Egyre jobban tűz a nap, lassítok a tempón és Hédi szépen lassan megúszik. Többet nem is láttam.

Minden frissítőponton megálltam, főleg kólát ittam, vagy Red Bull-t. A nagy meleg miatt, éreztem, hogy sok sót veszítek, ezért a gyümölcsök és sütik mellett, tudatosan erőltetem a sós kajákat is. A sóskifli nekem is bevált, sajttal és sonkával ettem frissítőnként egy felet belőle. Zseléből csak egyet ettem, azt amit magammal vittem a zsebembe.

A Hüttenackalm-i mászás a meleg miatt nagyon megviselt, többször gondoltam rá, hogy nem fogom bírni. Saját tempót mentem, mégis kezdtem gyengének érezni magam. A frissítőkön még több kólát ittam. A kulacsban izót vittem magammal. Motivált, hogy már csak ez a mászás van meg egy kicsi és aztán jön a Hallstdatt-i tó mentén a jutalom bringázás. 22 Km pihenő! Ennek elégnek kell lennie a regenerálódáshoz. Aztán már csak az utolsó két mászás van hátra amiből ez első, fel a sóbányához a legkeményebb.

Elértem a 127. Km-t és megkezdődött a sík. Hál Istennek megjött a várt felüdülés, kezdtem magam jobban érezni és a hőmérséklet is csökkent. Kezdtek esőfelhők megjelenni. Arra gondoltam, milyen jó lenne egy kis zápor. Engem az eső mindig felfrissített. Javított a teljesítményem. A sík rész hamar elfogyott. Jól éreztem magam és tudtam, hogy most már meglesz, csak azt a két fránya hegyet kell még túlélni. A soron következő frissítő pontnál, a tervnek megfelelően betoltam az 1 ampulla PowerBar Magnéziumot. Egyszer már korábban is vettem magamhoz valami magnézium port az egyik frissítő ponton. Szürke zacsiban volt, mint a 3in1 kávék, olyan hosszúkás alakú. Beleöntöttem 1 pohár izóba és úgy ittam meg.

A sík rész utolsó frissítőpontján (Obertraum), már elfogyott a kóla, az izó meg nem esett volna jól. A mellettem lévő srác éppen egy Radler-t bontott meg és a felét felajánlotta. Nagyon meglepődtem, hogy sört iszik, de a vizes kádban még Zipfer is volt. Megkérdeztem, hogy nem fog-e megártani az alkohol. Megnyugtatott, hogy csak 1% van benne. Ok, gondoltam, az osztrákok már csak tudják, nem most kezdtek monti versenyt szervezni. Elfogadtam, és igen jól esett (tettem még bele az asztalon lévő konyhasóból is, egy keveset). Ittam még 1 pohár vizet és ettem egy kis édes sütit, aztán hajrá, nekivágtam az utolsó szakasznak.

Innentől, valószínűleg a Radler hatása lehetett, de nagytányéron, gyakran kiállva mentem egészen Hallstadt-ig. Visszatért az erőm és már nem féltem annyira az utolsó résztől sem. Beérve a központba, megkezdődött a hírhedt mászás, fel a sóbányához. Egy keskeny gyalogút megy felfelé és kb. 100 m-enként visszafordul. Összesen vagy 20-30-szor. Mindenki tolta, de a sikeres frissítés hatására olyan jól éreztem magam, hogy nyeregben és könnyed tempózással, mókuskerék fokozatban mentem felfelé. Így, habár alig mentem gyorsabban a többieknél, mégis sorra előztem meg őket. Itt értem utol Lizi-t is. Gondoltam Hédire, hogy ő előttem van, biztosan jó helyen fog beírni a lányok között. Közben szépen cseppenként elkezdett szemerkélni az eső. Végre... nagyon vártam már. Jól esett, ahogy a hideg vízcseppek rám estek.  Folyamatosan erősödött, feltámadt a szél, elkezdett dörögni, és egyre jobban esni. Kb. 15 perc alatt klassz kis égszakadás alakult ki.

A gyalogút végén, egy rövid, de baromi meredek aszfaltos rész következett. Itt már leszálltam és toltam. Közben rövid időre egy kis jégeső is kialakult, majd megszűntével vissza tért a folyamatos zápor. A hőmérséklet már vagy 10 fokot hűlt, de még nem fáztam, lévén, hogy folyamatosan felfelé mentünk. Elérve az aszfaltos úton a csúcsot, kellemes kis sotteres lefelé következett. Az eső csak nem akart elállni. Innen már csak egy mászás volt hátra. Egyre közelebbinek éreztem a befutót.

Megkezdődött az utolsó előtti mászás a Roßalm-on. A frissítő ponthoz érve megyek a legközelebbi asztalhoz, mikor a sátorból kiszól valaki: Mit kérsz Péter? Hirtelen azt sem tudtam ki lehet az, úgy meglepődtem. Dávid volt, aki már egy ideje a sátor menedékében melegedett, a már igencsak lehűlt levegőben. Kérdeztem, mi a baj. Eléggé fázott már és nem hozott esőkabátot. Nem volt már sok hátra a versenyből. Felajánlottam, hogy menjünk együtt az én kabátommal felváltva. Dávid abban bízott, hogy sikerül kicsit átmelegednie és tudja folytatni, engem tovább küldött. Őszintén szólva nem bíztam a dologban, tudom, mit érzett. Kár, hogy nem jött velem. Akkor biztosan végig megyünk. Ketten tudtuk volna motiválni egymást. Sajnálom.

Eddig a pontig nem nagyon foglalkoztam az időeredménnyel, csak az lebegett a szemem előtt, hogy végig akarok menni. Mindenhol megálltam, ettem-ittam, pihentem. Ahogy számolgattam, lesújtott, hogy milyen kevés idő van már csak hátra és még menni kell 50 Km-et. Gyorsítanom kellett, ha be akartam érni. Nagyon jól éreztem magam, erősnek, elszántnak, így ment is a tempó fokozása. Mint kiderült ,az utolsó előtti pillanatban kaptam észhez. Én még túrázgattam volna, csak hát 9-ig be is kell érni, úgyhogy uzsgyi, rátettem egy lapáttal.

Felértem egy 4 fős csapattal az utolsó csúcsra. Felejthetetlen élmény volt! Az egyik srác hangosan elkezdett gratulálni a többieknek és úgy örült mindenki, mintha már a célban volnánk. Pedig addig még várt ránk néhány meglepetés.

Az utolsó frissítőnél már meg sem álltam. Gurultunk, már alig vártuk, hogy bent legyünk a célban. Kb 20 Km-el előtte kiértünk egy országútra, ahol a szakadó esőben őrült gurulás kezdődött. Mindenki a limit időtől félt, hogy kicsúszunk. Jól fogytak a kilométerek, én kezdtem megnyugodni, most már beérek, csak el ne essek. Sajnos nem tartott túl sokáig az örömködés. 10 km-el a cél előtt visszatereltek az erdőbe. Na neee.... és emelkedik, vissza kistányér, hát normálisak ezek? Felérek, majd újból sotteres gurulás, végre most már biztosan jó lesz. Kiérünk a tóhoz. Egy darabig megint aszfalt, aztán beterelnek a csupa sár ösvényre a híd alatt. Hát ezek tényleg nem komplettek, de rajtam nem fognak ki, megyek tovább. Újabb aszfaltos rész, majd megint vissza az erdőbe, a cél előtt 2 Km-el! Kezd sötétedni, tiszta sár minden. Mountain bike maratonon vagyunk, vagy mi a fene! Méghozzá a legkeményebben. Miért is mennénk aszfalton? Igazuk van. Én is így csinálnám. Egyszer csak visszaérünk a Goisern-be vezető aszfaltra. Vége. Innentől már ismerem az utat. Telefon a családnak: 5 perc múlva célba érek.

A célban látva a piros rajtszámot hatalmas ováció fogad, itthon sajnos még a győztest sem fogadják így. Nagyon jó érzés volt. A célvonal előtt, bal oldalt a kordonnál meglátom Andit, meg a 3 gyerkőcöt. Odagurulok, egy gyors csókkal megköszönöm az elmúlt hónapokat, hogy csinálhattam, amit szeretek és hogy megkaptam minden támogatást hozzá. Láb a pedálra, két tekerés és bent vagyok! Megvan, beértem. 16 óra 5 perc. Utánam még fél órán keresztül engedték a befutást. Éppen hogy beértem.
Jól éreztem magam, erőm is maradt még, amin csodálkoztam is. Biztosan azért, mert nem nyomtam eléggé. Talán majd legközelebb…

Adatok:

Táv (Km)	212
Szint (m)	7 250
Idő	16:04
Átlag sebesség (Km/ó)	14,3
Kalória (Kcal)	10 970
Átlag pulzus	149
Max. pulzus	184
Átlag hőmérsklet (˙C)	28

Folytatás nemsokára: A verseny után

A verseny előtt

Csütörtökön érkeztünk Bad Ischl-be, ahol egy kellemes apartmantban foglaltam szobát. Itt már korábban jártunk és minden nagyon okés volt. Sajnos a tetőtéri lakást kaptuk, ahol tikkasztó meleg fogadott minket. Póló nélkül is csorgott rólunk a víz.

Pénteken reggel bike check, délelőtt 1,5 óra lazább tekerés. Elmentem az első aszfaltos emelkedő közepéig, majd visszagurultam, aztán haza tekertem Bad Ischl-be, végig kerékpárúton. Délután 3 órától lehetett átvenni a rajtszámot. A Powerbar külön csomagját is átvettük, ami a korábbi évekhez hasonlóan bőséges minta kollekciót tartalmazott. Az expo megtekintése után vissza kocsival a szállásra.

Elől, hátul 2.1-es Conti Speed Kinggel hoztam a gépet, de volt egy 2.3-as verzióm is, amit a sotteres kanyarokra való tekintettel feltettem hátulra. Kicsi a különbség, mégis érezhetően jobban tapad a kanyarokban. Utolsó bringa ellenőrzés és a rajtszám illetve a korábban már kinyomtatott és impregnált szint itiner felrögzítése a bringára. Keréknyomás ellenőrzése.
Mikor megfogtam a hátsó keréket, éreztem, hogy kotyog a tengely! A guminál megfogva, mindkét irányba 2-3 mm-es játéka volt. Komolynak tűnt a dolog! Basszus ez nem lehet igaz. Azt gondoltam, hogy a kónusz lazult ki és az okozza. Nagyon nem jó jel.

Felraktam a bringát a kocsira és irány Bad Goisern. Ismertem két bringa boltot és talán még a Shimano sátor is nyitva van az expón. Este 8 óra volt. Beérve Goisernbe az első boltot nyitva találtam. Le a bringa, betolom az üzletben és megmutatom a szerelőnek a kotyogást. Szerinte ez nem a kónusz, hanem az agy és kibírja ez még a holnapi versenyt, de otthon feltétlenül nézessem meg. Nem igazán nyugtatott meg, de mást nem tudok tenni, így kell majd holnap nekivágjak. Bringa vissza a tetőre, irány haza. 9-re, fáradtan és idegesen estem be a szállásra. Nem így terveztem. Ez rosszul kezdődik, gondoltam és később kiderült nem volt a félelmem alaptalan…

Összekészítettem a másnapi felszerelést, hogy ne hajnalban kelljen. Ezek a következők voltak:

• rövid, kantáros nadrág
• rövid ujjú mez
• bukó
• sportszemüveg
• 1 db belső + pumpa
• hosszú ujjú esőkabát
• 1 db powerbar Magnézium + B6 kapszula
• 1 db powerbar zselé
• 1 db powerbar müzlis energia szelet
• 1 db powerbar C2 max meggyes energia szelet
• 1 nagy kulacs powerbar izó
• 1 kis kulacs víz
• vízálló, gyorszáras neylon zacsiban: tartalék kontakt lencsék, telefon, zsepi, wc papír
• tartalék fékbetét

Változatos, a szokásosnál nagyobb adag vacsorát ettem, ittam bőségesen, majd megpróbáltam elaludni. Este 10 óra 30 perc volt. Az ébresztést 3:30-ra állítottam be. Reggelre már csak a szokásos kávét és egy fél müzli szeletet terveztem. Meg egy PowerBar Magnézium+B6 ampullát.
Az alvás nem igen ment. Nagyon meleg volt. 3-kor magamtól felébredtem és már nem is próbálkoztam visszaaludni, inkább felkeltem. Elfogyasztottam a kávém, hozzá a müzli szeletet, majd 4:15-kor kocsival elindultunk Bad Goisern-be, ahol 5-kör startolt az extrém táv. Eljött ez a nap is.

Erre készültem 1,5 éven keresztül és most itt vagyok. Milyen lesz? Fogom bírni? Mikor fogok kipukkanni? Már nem sok kell és a kérdések megválaszolásra kerülnek. Boldog voltam…

Folytatás:  A verseny

Kezdetek és motiváció

A történet még 2003-ban kezdődött. Akkor iratkoztam be a Mammut II-ben lévő MoveLand (mostanság Arnold Gym) fitness klubba, hogy valami sportolási lehetőség után nézzek. Akkor tájt ott tartott órákat Olivér. Ha jól emlékszem abban ez évben kezdett Hédi is odajárni és ő is akkor vette meg első montiját. Dobos Feri is néha megfordult, ha Olit kellett helyettesíteni. Jó sportos társaságba csöppentem és ez nagyon tetszett. A spinninget csak úgy kipróbáltam, mivel korábban outiztam, gondoltam ez áll a legközelebb hozzám.

Odaszoktam. Motivált a társaság, a céljaik, és a számomra akkor még teljesen új sportág a Montain Bike megismerése. Decemberben vettem egz KTM montit és én is elkezdtem készülni első versenyemre, a Garda Maratonra. Május elsején sikeresen teljesítettem is a távot, igaz még csak a rövidebbet.

Megalakult a BringaBanda, amibe belépve, tovább nőtt a sport iránti szeretetem és egy, akkor még csak 10 fős csapat lelkes tagjává váltam. Velük jutottam ki először a Salzkammergut Trophyra is. Nagyon merészen beneveztem az Extrém távra. Olinak akkor már megvolt a számomra olyan felejthetetlen mottójú “The pain has a name: Salzkammergut” feliratú finisher pólója. Egy ilyet szerettem volna én is begyűjteni. Persze, akkor még nem tudtam, hogy ehhez kevés a pár hónapos sport múlt. Felkészületlenül álltam a rajthoz. Mind technikailag, mind felszerelésben, erőnlétben és fejben egyaránt. Így is megtettem 130 Km, majd feladtam. Hírtelen elkezdett esni az eső, lehűlt a hőmérséklet és az X. hegyről leérve vacogó állkapoccsal meghoztam a döntést feladom. Komolyan úgy gondoltam, hogy káros lesz az egészségemre, ha tovább folytatom, annyira kihűlt a testem. Visszagurulva a szállásra 2 órán át csak álltam a forró zuhany alatt és remegtem. Szörnyű volt.

Tanulságul itt az akkori beszámolóm:
"[Salzkammergut]

Sziasztok!

 

Péntek reggel indultunk meleg nyári időben rövid gatyában. Délután 4 körül értünk oda. Vas Peti vitt minket (Fish és én) + Hajdú Attilát. Feri és Orsi már 2 nappal korábban lement egy kicsit tekeregni a környéken. Csütörtökön még ott is 30 fok volt, de éjszaka óriási vihar érkezett, sok esővel. Ennek hatására péntek délutánra 17 fokra esett le a hőmérséklet és borús, esős idő nézett ki szombatra is, a trophy napjára. 

Több távon lehetett nevezni, de mi csak a két hosszabban voltunk érdekeltek, Hajdú Attila és Fish a 101 km-en, Vas Peti és én a 220 km-en. Oli bringa hiányában nem nevezett. Péntek este részt vehettünk a tészta partin, ami egy tetszőlegesen megválasztott nagyságú milánói spagettiből állt.

A hosszú táv reggel 5-kor rajtolt, a rövidebb 10-kor. 3-kor keltem, reggeliztem, bringát fényesítettem, majd 4.50-re a rajthoz mentem. Vas Peti majdnem lekéste a rajtot, mert a hátsó kereke a fékpofánál megszorult, és még azzal is bíbelődnie kellett, úgyhogy végül 4.57-re ért csak oda.  Pontosan 5.00-kor start. Kb 200 induló vágott neki a távnak, borús időben 15-17 fok körüli hőmérséklet mellett. Én rövid nadrág, rövid ujjú mezben Born Protect Extra védőkrémmel vastagon bekenve álltam rajthoz. Nagyon jó szolgálatot tett!

A 203 km 2 kört (7300 m szint) jelentett a pályán (azon, amin másnap a vb-t is rendezték) a 101 km pedig egy kört. Ahhoz, hogy a szinten belül menjünk minimum 12.5 km/ó-ás átlagot kellet kihozni, amiben bíztunk, hogy sikerül. Én 15 km/ó-t terveztem és bíztam benne, hogy tudom tartani. Hozzá kell tenni, hogy a fölfelék és a lefelék nagy része széles murvás dózer út, illetve aszfalt volt. De voltak nagyon nehéz és hosszú (tudjátok, amikor már a kezed is elmerevedik) sziklás, sáros erdei ösvények is (jól jöttek OliSuli tapasztalatai :-).

Mentünk 200 m-es szakadék szélén (dróthálóval volt védve), egynyomtávos sziklába vájt alagútban, vízmosás, patak és vízesés mellett is. A pálya nagyon KIRÁLY volt. Minden pontját élveztem. Gyönyörű helyeken ment és 99%-ban tekerhető volt.

A 80. km-nél elkezdett szemerkélni az eső, ami még jól is esett, mert épp az egyik legmeredekebb mászást kezdtem meg. Ezután a pálya legrosszabb része következett. Köves sáros lefelékkel és egy sípályával, ami a sárral keveredett fűtől olyanná volt mint egy jégpálya. Nyeregben maradni képtelenség volt, de még a talpon maradásért is keményen kellett küzdeni. Hál istennek a végén aszfaltos rész következett mellette lakóházakkal. A helyiek nagyon kedvesen biztatták a mezőnyt, sőt még slagot is húztak ki a házaikból, hogy segítsenek a bringákra felgyülemlett több kiló sár hatékony eltávolításában. (Itt volt egy kis dejavu érzésem!) Miután megtisztítottam a bringát aszfalton és egy mezőn át haladva már fordultunk is Bad Goisern városkába hogy befejezzük az első kört. Az órám 7 óra 20 percet és 14.1 km/ó-ás átlagot mutatott ami a várakozásomnál rosszabb, de a szükségesnél jobb volt. Biztos voltam benne, hogy a 2. kör rosszabb lesz, és reménykedtem, hogy 15-16 óra körüli idővel végig tudom csinálni.

Az eső jobban rákezdett, és a hőmérséklet is folyamatosan csökkent. A 2. kör eleje egy kemény mászással kezdődik, ahol a hideggel nem volt gondom, annál inkább a bepárásodó szemüvegemmel. Felérve a hegy tetejére 8 fok, szakadó eső és tejüveg szemüveg. Így kezdtem meg a 20 perces gurulást lefelé. Először az zavart, hogy a párától alig láttam valamit, de később ennél sokkal rosszabb jött. A vizes mez, és a hideg szél úgy lehűtötte a testem, hogy az állkapcsom és a kezem remegni kezdett. Nehezen tudtam kontrolálni a kormányzást és alig vártam, hogy leérjek a hegyről. A lejtő végén lévő frissítőpontnál megálltam, de rá kellett jönnöm, hogy az már rajtam nem fog segíteni, itt mással van a baj. Leszállva a bicikliről tovább remegtem. Gimnasztikáztam negyed órát bízva a felmelegedésben, de csak nem akart jönni. Úgy döntöttem, feladom. Nagyon sajnáltam, mert erőm még volt, nem görcsöltem, talán sikerülhetett volna....

Jövőre újra megpróbálom!

Adatok: Dist: 120 km, Asc: 3920 m, Kcal: 6770, Av.HR: 152

Tanulságok:

1. Mindig legyen nálunk szélálló kabát. Az a plusz 200g megéri.

2. Használjunk védőkrémet. (Protect Extra)

3. Páramentesítő bevonatot a szemüvegre!!!

A frissítésre nem lehet panaszunk, volt minden ami szem-szájnak ingere. PowerBar Hydro kulacsokban (akár minden ponton kérhettél egyet), PowerBar gél és szelet, sonkás szendvics, leves, mézes puszedli és még sorolhatnám... Kellően sűrűn voltak, ezért a frissítésből semmilyen problémám nem adódott. Mind a folyadék, mind pedig az energia bevitel megfelelő volt a táv teljesítéséhez.

Gratulálok: Vas Petinek, aki a mostoha körülmények ellenére is teljesítette a távot. Szép volt Peti!!!

Gratula minden magyar VB indulónak, akik kis hazánkat képviselték, és külön Annának a fantasztikus helyezésért, amit elért. (Mi lesz ebből később?!!!!)

Üdv:Zoldember"

Nem szeretem a céljaimat feladni, ezért elhatároztam, hogy visszatérek és megszerzem azt a pólót. Nem részletezem, de közben másképp alakult az életem, eltunyultam, meghíztam és a célomat is elfelejtettem már. A csúcson 96 Kg voltam, de ha jól emlékszem, még 99 is rémlik, csak nem merem már elhinni.

Teltek-múltak az évek, aztán 2008-ban ismét előkerült a KTM-em és újra felfedeztem a montizást. Már nem annyira mint versenysport, inkább mint természetjárással egybekötött biciklizés vonzott. Elkezdtem elindulni a hazai maratonokon középtávon, néha még edzettem is. Persze ezek csak inkább amolyan spontán bringázások voltak, mint tudatos edzések. Fogytam is, ha jól emlékszem 86 kiló körül stabilizálódott a súlyom. Tetszett, hogy ismét fittnek érzem magam.

Nem emlékszem mikor jutott újból eszembe a “The pain has a name” slogen, de előjött és nem bírtam elszakadni a gondolattól, hogy egyszer megfogadtam, visszatérek és megszerzem azt a pólót.

Valamikor 2008-végén megszületett az elhatározás újból nekivágok, de tanulok a hibákból és alaposan felkészülök. Nem lesz több lehetőségem rá, ennek sikerülnie kell. Most sikerülnie kell.

2009-ben komolyabb fogyókúrába kezdtem és a hazai maratonokon a szilvásváradit kivéve a hosszú távokon indultam. A súlyom további 10 kilóval csökkent, már 75 Kg körül mozgott. A szezon végére a 100 Km-es távokat, különösebb gond nélkül tudtam már teljesíteni. Most már azt is tudtam mikor lesz az az év, amikor megcsinálom. 2010. Pont, mikor 40-éves leszek. Ez lesz az ajándékom magamnak. Innen a felkészülést már ismeritek, hiszen erről szólt ez a blog.

Folytatás hamarosan: A verseny előtt

D+1: A táv teljesítve! :-)))))))))))

.:Galéria megnyitása:.

Kezdetek és motiváció

D-3: Utolsó bejegyzés a verseny előtt!

Sziasztok!

Holnap indulunk...
Összefoglalva a jelenlegi helyzetet:

• állóképesség, remélem elég lesz
• erő, valószínűleg elég lesz
• testsúly: nem rossz, de nem sikerült a célkitűzés, vagyis jelenleg 73 Kg
• fizikai állapot: kipihent, nem érzek fáradtságot
• mentális állapot: felkészültem már alig várom a startot :-)

Köszönöm mindenkinek a támogatást, elsősorban a családomnak és feleségemnek, aki annyi órát töltött nélkülem és a gyerekeknek is, akik apa nélkül voltak a hosszú edzések alatt, az edzőpartnereknek, a csapattagoknak.

Szurkoljatok és küldjétek az erőt szombaton! Mindenkinek balesetmentes és sikeres versenyzést kívánok!

D-18: SellaRonda Hero MTB Maraton a Dolomitokban

SellaRonda Hero MTB Trophy (82 Km / 4200 m)

A SellaRonda Hero MTB versenyt 2010-ben rendezték meg első alkalommal. A honlap minősége, a nevezés menete és a reklám anyagok alapján profi csapatnak tűntek a szervezők. A versenyt nemes egyszerűséggel Európa legkeményebb Mountain Bike versenyének titulálták. ("EUROPE’S HARDEST MOUNTAIN BIKE RACE IN THE HEART OF THE AMAZING DOLOMITES") Látva a szintrajzot, tényleg elég keménynek tűnt, de hogy a legkeményebb volna azért ez kérdéses. Mi alapján? Hasonló távon több osztrák maraton is ilyen szinteket teljesít, de ne szaladjunk a dolgok elébe...

Mivel a versenyt a Dolomitok Olaszországi részén rendezik, ezért viszonylag sokat (780 Km) kell kocsikázni a versenyközpontnak otthont adó Selva Di Val Gardena településig. Az út sokáig autópálya, majd beérve a Dolomitokba hegyi szerpentin.

A szállást a booking.com-on foglaltam a közelben (30 Km) lévő Arabba településen. Ez és a többi közeli település is a sí turizmusra van berendezkedve. Gyönyörű panziók és apartmanok sokasága várja a sportolni vágyókat. A szállással maximálisan meg voltunk elégedve (Residence Baita Antlia).

A nevezés simán ment a honlapon keresztül. Interneten elutaltam a nevezési díjat (70 EUR) és emailben elküldtem a banki igazolást az utalásról. Másnap estére már rajta is voltam a nevezési listán. A nevezési díj tartalmazott egy Deuter biciklis hátizsákot, egy Gore márkájú versenymezt energia szeleteket egy nyak-fej melegítőt és a verseny utáni tésztapartit is.

A verseny szombaton került megrendezésre. Mi csütörtök este érkeztünk, így pénteken volt időnk, hogy kicsit megismerkedjünk a környék hegyeivel. Magasságuk 1600-2300 m-ig terjed, a verseny névadója a Sella Ronda alakzat. Ezt négy település veszi körbe, illetve az őket összekötő aszfaltos szerpentin utak alkotta négyzet. A hegy-csoport egy neves síút is körül járja, illetve most már egy MTB Tracken is megcsodálható. Ennek bizonyos szakaszai a mostani versenyre készültek csak el. A pálya körbe kerüli a hegy-csoportot és szebbnél szebb részeken halad. Van benne túrista út, aszfalt, dózer út, és single track rész is.

Az egyik legmagasabb pontja a Passo Pordoi (pordoi hágó), amin még ilyenkor is találhatóak hófödte területek. A hágó legmagasabb pontján található a Fausto Coppi emlékére felállított dombormű és emléktábla, amely az olasz bringások szent zarándok helyének számít. Itt készült Coppi pályafutásának egyik legemlékezetesebb fotója, ahogy a csúcsra ér. Mind az MTB verseny, mind pedig a vasárnap ugyanitt megrendezésre kerülő országúti SellaRona Bike Day mezőnye érinti ezt a nevezetes pontot. A környék csak úgy hemzsegett a bringásoktól több ezren lehettek. Fantasztikus érzés volt látni, milyen népszerű itt a kerékpározás.


Pénteken délután még mentem másfél órát terepen, hogy teszteljem a Race King-et az ottani talajon. Sajnos az apróköves részeken (ebből sok volt) nem adott kellő tapadást, könnyen megcsúszott, a kanyarokban az oldaltartása szinte nulla volt. úgyhogy úgy döntöttem, hogy a 2.1-es Speed Kinget rakom fel és azzal fogok másnap indulni. Utólag jó választásnak bizonyult.
A nevezési csomagot délután átvettem a rajtközpontban. Benne a Deuter hátizsák és a Gore mez :-), szép mindkettő.

Este megnéztem az itineren a frissítő pontokat és az emelkedők meredekségét. A frissítők a becsült átlagsebességhez képest számomra kicsit messze voltak egymástól. Az első emelkedő kifejezetten brutálisnak, a második meg horrorisztikusnak nézett ki. Az első 5 Km-en emelkedett 800 m-t, míg a második 8 Km-en 1000m-t. Nézzük részletesen:-)

A versenyen való részvételt edzésnek szántam (persze a táj is nagyon vonzott) a Salz 200-as versenyre. Ennek tükrében a teljesítés volt a célom. A rajt reggel 8-kor volt, a chip átvétel 6-tól, mert néhány chip, köztük az enyém is nem érkezett még meg előző nap :-(

A rajthoz megérkezett egy helikopter is, ami végig videózta a versenyt. Elindulás, majd 1 Km aszfaltos mászás után rá a sípálya mellett a csúcsra vezető sotteres túrista útra. Végig kistányér, meleg, de legalább bringázunk és én már ennek is örülök. Jól megy, sorban előzöm meg a többieket, a pulzus rendben, nem erőltetem meg magam. A végén volt egy-két rövid szakasz, ahol toltuk, de 98%-ban tekerhető volt :-) Felérve a sípálya tetején lévő felvonóházhoz, többen felöltöztek, én nem, folytattam a lefelét a rövid ujjú mezben. Sotteres széles sodrós lefelé következett. Jó, hogy lecseréltem a gumikat, a Speed King erre a pályára jobb, mint a Race.
A szerpentin végén egy füves, single trackes rész következett, amit nagyon élveztem. Voltak benne technikásabb lefelék, ahol többen leszálltak, nekem azonban sikerült végig nyeregben maradnom.

Az igazi megmérettetés a 3. hegyen a Sourassas-on jött el. Kemény és hosszú hegy. Az elején még ment a mókuskerekezés, de a meleg és a vége sincs emelkedő kikészített. Többször leszálltam és toltam. Láttam magamat kívülről, mit a megfáradt igavonók, olyan képet festhettem. Már alig vártam, hogy felérjünk a tetejére. Közben többször is havas részeken kellett áttekernünk (illetve áttolnunk). Az egyiknél megálltam és átdörzsöltem a combomat a hóval. Ettől felfrissültem és újból tudtam tekerni. Egyszer csak a hosszú, végeláthatatlan felfelé kanyargó szerpentinek is vége lett. Felértem!

Kisebb pihentető lefelé, majd az út egy single trackbe ment át. Végig ereszkedünk lefelé a hegy oldalában, visszatért lassan a növényzet is (a csúcs elég kietlennek tűnt), víz átfolyások tarkították az ösvényt. A gurulásnak azonban hamar vége lett. Kiérünk az aszfaltos szerpentinhez, ami a Passo Bordoi-hoz vezet fel. Nagyon elfáradtam, émelyegett a gyomrom, fájt a fejem (előző nap lehet, hogy kisebb napszúrást kaptam), de az aszfalton kezdtem magam jobban érezni. Pörgött a lábam és kezdtem másokat utolérni. Ez jókor jött! Növelte az önbizalmam, mert már a verseny feladásán kezdtem gondolkozni. Hamar felértünk a hágó tetejére. Itt egy komolyabb frissítőpont volt, no meg a Coppi emlékmű.  Láttam egy terepjárót is utánfutóval, rajta a feladott versenyzők bringáival. Szóval itt még kiszállhatok, gondoltam. Ettem, ittam, aztán gyorsan elindultam lefelé, nehogy meggondoljam magam és engedjek a feladás csábításának.

Hamar letereltek az aszfaltról és végig a szerpentin mellett egy turista ösvényen ereszkedtünk lefelé. Félúton be az erdőbe. Single track, technikás igazi montis ösvényen süllyedtünk tovább. Volt benne 3 nyilas lefelé is, nagyon élvezetes volt, igazi felüdülés a sok szenvedés után. Ezen szívesen mennék le többször is. Nagyon tetszett.
A végén még 1-2 kisebb hegy, amin már könnyebben túljutottam. Majd legnagyobb meglepetésemre, már elkezdődött a végső ereszkedés vissza Val Gardenába. Meglepő volt, mert a szintmérő még csak 3600-at mutatott pedig 4200-ra volt kiírva a verseny, de a Km-óra szerint mégis jó helyen kezdődött. Később egyeztettem más Polarosokkal és nekik is ennyit mutatott. Változott a verseny közben a légnyomás (meg az időjárás is), ezért volt ez a jelentős eltérés.

Nehéz verseny volt, végeláthatatlanul hosszú emelkedőkkel. A sok mászást azonban kompenzálták az élvezetes lefelék és a gyönyörű táj. Élveztem, de jövőre biztosan nem megyek. Erre jól fel kell készülni és még sokat kellene fejlődnöm :-(

SellaRonda Bike Day - 15.000 (TIZENÖTEZER) bringás résztvevővel ! Na ez már nem semmi :-)



A monti verseny másnapján, vasárnap rendezték ezt az ingyenes, túra jellegű outi megmozdulást. A táv a SellaRond-át körül futó, 4 települést összekötő aszfaltos út. Nincs rajt és befutó sem, minden induló maga dönti el, hogy honnan rajtol és mikor. Mivel a teljes útszakaszt lezárják egész napra, ezért mindkét irányból teljesíthető a táv. Külön táblák hívják fel a bringások figyelmét a két alapvető szabályra:

1. Ne szemetelj!
2. Tarts jobbra. Ez a tűkanyarokkal tűzdelt szerpentinen különösen fontos szabály!

A résztvevők száma: 15 000. Fantasztikus látvány volt. Olyan arcok ültek bringán, hogy külön filmet kellene készíteni erről az eseményről és ami legmeglepőbb, az átlag életkor 40+ ! Ezek után kíváncsi vagyok, hogy hányan bringáznak Olaszország szerte!

.: Galéria megtekintése :.

Táv (Km)	82
Szint (m)	4 200
Idő	8:32
Átlag sebesség (Km/ó)	~10
Kalória (Kcal)	6 300
Átlag pulzus	150
Max. pulzus	181
Átlag hőmérsklet (˙C)	24

Fejtetőre állt a világ!

Duna Maraton 2010 pályarajz! Ilyet még nem láttál, hogy is van ez?
Ciki...Valaki magyarázza meg, hogy ez miért és kinek jó?

és egy olaszországi MTB Maraton pályarajza:

Sellaronda MTB Track HERO from Val Gardena - Gröden on Vimeo.

D-30: Balaton Bike Fest

Ez a verseny nagy leégés volt és nem csak a napsütés miatt. Túl nagy volt, hogy normálisan megrendezzék. Nem is sikerült :-(
Előneveztem. A versenyszám és a korosztály kiválasztása után a 4.500 Ft-ot kell befizetni, mégis a végén valahogy 6.000 lett belőle (a webes jelentkezési form alján).
A visszaigazoló emailben pedig már 6.500, mondván, hogy kértem extra csomagot, pedig nem, de legalább a korosztály jó volt: Master 2. Pénzt elutaltam.
Pár nappal később nézem a honlapon a nevezettek listáját, hogy még mindig várólistán vagyok, de nem Master 2, hanem felnőtt férfi korcsoportban. Email az info@ szervezőknek, válasz semmi. Email a nevezes@ szervezőknek, válasz ugyancsak semmi. Gondolom, majd a nevezésnél tisztázódik a dolog. 8:30-tól sorban állás, 9:10-kor egy székre feláll egy szervező, egy kis figyelmet kér.
A Maraton rajtja fél órát csúszik és most jön az indoklás "sokan nem vettétek igénybe az előnevezést, ezért hosszú a sor", a pénzt meg ugye be kell szedni. EZÉRT csúszik egy rajt !!! Mi ez vicc???
Másik figyelemre méltó mondat a szervezőtől: "a hosszú távosok, figyelem! először a középtáv körét, maj UTÁNA a rövid kört kell megtegyék". Teljesen úgy hangzott, mintha nekünk kellene ezt figyelni és betartani. Na itt kezdett gyanús lenni a dolog, és mint később kiderült voltak is rendesen eltévedések, meg elterelések :-(

Végre odakerülök a pultos srác elé, előtte egy laptop. Mondom a nevem, látja a gépen, de a befizetés nem látszik. Kéri, hogy az átutalásról mutassak bizonylatot. Mondom az nincs, de kezdek nagyon ideges lenni, amit ő is lát. A mellette lévő kolléganője rámnéz és megkérdezi ismét a nevem. Mikor újból megmondom, FEJBŐL vágja rá, hogy ő EMLÉKSZIK, hogy megjött a pénzem. Hát ez k..va jó és ha két pulttal odább áll, akkor ki emlékszik rá, mert akkor ő ugye meg sem hallja!
Utalás kipipálva (megerősítve), jöhet a korosztály kijavítása a laptopon, majd kérdezi a srác, hogy milyen méretű pólót kérek, mert ugye volt egy extra csomagom is. Pólót nem kérek, mondom neki, mert ugye exra csomagot sem kértem, de egy kulaccsal megdobhat vigaszdíjnak, mert kezdek kiborulni a versenyüktől. Rendes a srác és hoz egy kulacsot :-)

Szóval szép az a honlap, meg dicséretes a BBF ötlete, de még egy kicsit lehet jövőre fejlődni.

A maratonról: a BB frissítő csapat szuper volt. A kijelölés érdekes, a biztosító személyzet (útkereszteződések) megfelelő. A pálya nem tudom miért Mountain Bike, amikor ALIG mentünk erdőben. Tudom, hogy nem lehet egyszerű ezen a környéken jó nyomvonalat találni, de azért ennél több kellene!

Frissítő pontok elégségesek. A 2 defekt és 15 perc felnizés után értem be az utolsó frissítőpontra, ahol nagyon készségesen felajánlottak egy belsőt, meg egy szervizpumpát. Gyors belső csere, közben megjött Csóka Bálint, akinek ezúton is köszönöm a belső felajánlását és a segítséget. Innen együtt jöttünk be a célba.

Eredménylistán szerintem még dolgoznak :-) , mert sokan nem jó helyre tették fel a chipet, ezért a kézi felírások alapján nézegetik a helyezéseket. Olyan 5:30 körül mentem, pontosan nem tudom, mert a Polart leállítottam a 2. defekt után és csak úgy jöttem.

Utána családi pancsolás a füredi strandon, 1,5 liter sör, 1 hambi és 1 hekk betolása után, már más szemmel láttam én is a világot. Jó kis nap volt, csak ne sütött volna annyira :-)

Adatok: körülbelüli összesítés

Táv (Km)	104
Szint (m)	1 900
Idő	5:41
Átlag sebesség (Km/ó)	~18.5
Kalória (Kcal)	4 416
Átlag pulzus	161
Max. pulzus	184
Átlag hőmérsklet (˙C)	33

D-43-40: Beskidy MTB Trophy: 4 nap maraton esszencia

Best of Beskidy a legjobb sportograf-os képeim: Galéria megnyitása

A Beskidy MTB Trophy-n való részvételről már januárban gondolkoztam. Mikor kijött az idei XCM versenynaptár, akkor derült ki, hogy üti a CrossKovácsit, ezért nem jelentkeztem rá. Gib (Mészáros Gábor) azonban benevezett és a Happy Bike-ból KisCadMan (Kiss Árpi) és Romanszky Zsolti is csatlakozott hozzá. Aztán…
A verseny előtti héten Gib balesetet szenvedett az Erste Tour országúti kerékpáros versenyen, ezért az ő helye kiadó lett. Elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy mégiscsak el kellene mennem erre a versenyre. Nem versenyezni, hanem edzeni Salz-ra. Gyors egyeztetés a családdal és már jelentkeztem is a megüresedett helyre. Nagy érdeklődéssel vágtam neki és örökre szóló élményekkel gazdagodva tértem vissza Lengyelországból.

Utazás

A verseny központja Istebna településen található, Autóval két módon is megközelíthető. Az egyik, a rövidebb torony iránt megy a cél felé, rövidebb 100 Km-el viszont zsúfolt országutakon halad, rengeteg kis településsel tarkítva. Lassan lehet haladni és kb. 5 óra alatt lehet odaérni. A másik (ezt ajánlom) szinte végig autópályán visz és bár hosszabb, mégis gyorsabb és nem utolsó sorban szebb is! Ha teheted ezt válaszd.

Szállás, étkezés, infrastruktúra

A nevezéskor 100 EUR fejében foglalhatsz szállást a versenyközponttól kb. 1 Km-re lévő Középiskolában. Az árért kapsz egy helyet (tanteremben) ahol kipakolhatsz és megszállhatsz, de mindent neked kell vinned (matrac, hálózsák, stb). Használhatod az iskola mosdóit, zuhanyzóit és a mindenhol fogható WIFI-jét is!

 Továbbá tartalmazza az ár a suli ebédlőjében felszolgát bőséges és finom reggelit és vacsorát is 3 napra. Regelire a következőket kínálták: tea, kávé, tej, 3 féle gyümölcslé, virsli, 3 féle sonka, 3 féle sajt, rántotta, sajtkrémek, túrós és almás pite, zsömle, 2 féle kenyér, müzli, gyümölcsök. Vacsorára a következőkből lehetett választani: innivalók mint reggel, gyümölcsök, vaníliás és áfonyás palacsinta, vaníliás fánk lepény juharsziruppal, leves, gombás csirke ragu, milánói ragu, tészták, rizs, krumpli, saláták és gyümölcsök.

A bringákat az iskola tornatermében lehett leadni este és reggel az akreditációs kártyára adták ki őket. A bringamosást a versenyközpontban 7 db nagynyomású Karcher segítette.

Nevezés

A maratonra a nevezés díja a befizetés időpontja szerint sávosan emelkedik. Legolcsóbb 115 EUR -tól 200 EUR-ig növekszik, minél később nevezel, annál drágább. A nevezésért megkapod a nevezési csomagot (1 fehér Maraton-os polo, akredikációs kártya, tájékoztató anyag), illetve a 4 napot teljesítők az utolsó napon a célba érkezéskor átvehetik a fekete Finisher pólót.

Verseny

A Beskidy Trophy Közép-Európa egyik legnehezebb több napos MTB versenye. A teljesítendő távok a következők (2010-es adatok, az adatok még a versenynap előtti nap is változhatnak. Nagyon rugalmasak a szervezők és mindig az időjárási és a terepviszoknak megfelelően jelölik ki a másnapi szakaszt.)

Nap	Táv (Km)	Szint (m)
1	40	1672
2	67,7	2581
3	73,8	2717
4	54	2070
Összesen	236	9040

A szervezők 500 nevezést fogadnak el. Idén olyan 400-an nevezhettek, az első napon 344-en álltak rajthoz. A versenyt 283-an teljesítették, ami 18%-os feladási arányt jelent. Mi túrázósra fogtuk a tempót, a teljesítés volt a cél, nem a versenyzés. Ennek megfelelően a 210. hely körül végeztünk összetettben. A versenyközpontban minden reggel (és az iskolában is) kifüggesztették az aznapi szakasz pontos nyomvonalát, tized (!) Km-re pontosan jelölve a pályát és az út minőségét, illetve a szintet is.

Első nap csak nagyon óvatosan mentünk, mert még egyikünk sem indult többnapos versenyen. A rajt a többi naptól eltéréőn nem 10:00-kor, hanem 12:00-kor volt. Igyekeztünk nem szétszakadni és mindig bevártuk egymást. A pálya a magyar maratonokhoz képest sokkal technikásabb volt. A mászások többnyire kistányérosak, kövesek, gyökeresek, de nem volt ritka, hogy tolni kellett. Első nap még sok helyen volt sár, ezért én a Maxxis Medusa 1.8-as sárgumival indultam. Jól is jött, mert sok helyen csúszott felfelé, de a lefelékben is jó volt a stabilitás, amit a gumi nyújtott.

"Rendben megérkeztünk. Egy iskolában van a szállás, matracon alszunk. Az ellátás kiváló, van választék, minden finom. Ma vacsorára pld. palacsinta is volt és annyit ehettünk, amennyit csak bírtunk :-)

Tök jók a frissítő pontok, csak számunkra érthetetlen módon, mindig egy mászás kezdetéhez helyezik őket, ezért túl sokat nem célszerű falatozni. Sok finomság van, sütik is!!! Kedvencünk azonban a lédús, óriási méretű lénarancs. Ezeket negyedekbe vágták és az ízük fenomenális volt. Szinte nem is kellett más folyadékpótlásról gondoskodni, mert annyi volt bennük, hogy akár az is elég lehetett volna.

A pálya saras, kb mint szilvás, de sokkal technikásabb. Fenyőgyökerek kövek, patak átkelések stb..., de nagyon szép az erdő. Többnyire fenyves. Izgalmas részek is vannak bőven. Lefelék, kistényéros kiülős mászás, single trackek, szóval nagyon élvezzük :-) 

Lengyel testvéreink, nagyon rendesek velünk, jól fogadtak minket és úgy érezzük, hogy külön odafigyelnek ránk :-) Bíznak benne, hogy jövőre többen is kedvet kapnak majd Magyarországról a részvételhez (mi vagyunk az első magyarok a versenyen!). Egyébként náluk 6-7 darab többnapos MTB verseny is van! (pld:  TransKarpatia)

Nem nagyon forszírozzuk a menést, mert 4 nap egymás után még mindenki számára tartogathat meglepetést. Talán majd az utolsó napot megnyomjuk. A mai első szakaszt gond nélkül vettük, igaz az átlagunk nem érte el a 12 Km/ó-át, de nem is fáradtunk el. A mai volt a legrövidebb szakasz: 40Km/1600m.

Holnap már hosszabb lesz: 68 Km/2600m és egész napra esőt mondanak, 12-13 fokos hőmérséklettel. Úgy gondoljuk, hogy ez jelentősen nem befolyásolhatja a pálya minőségét, hiszen most is sok a sár. A kihülésre és a táplálkozásra maximálisan odafigyelünk majd és megyünk a saját túra tempónkban. A mai tapasztalatok alapján kb 6 óra lesz a penzum."

A második és a harmadik nap voltak a hosszú szakaszok. A pálya annyiban változott, hogy kevésbé volt sáros, mert kisütött a nap és elkezdett felszáradni, de azért még így is sok helyen jól jött a sárgumi. Ezeken a szakaszon igazán szép helyeken mentünk, számos alkalom adódott a táj nyújtotta látvány élvezésére. A harmadik napon mentünk a legszebb helyeken. Volt benne a hely oldalában hosszan kígyózó single track-es szerpentin föl a hegycsúcson található sípályához és egy Ördög oldal nehézségű mászás is csak kb. 4x olyan hosszan.

Voltak fárasztó és már-már értelmetlennek tűnő tolások, amik olyannyira nem tetszettek, hogy annak néhány káromkodás közepette hangot is adtam. Nem tudom, hogy miért volt rájuk szükség. Biztosan nem lehetett az útvonalat másképp vezetni. Nem tudom, minden esetre én bringázni jobban szeretek :-) A végére tartogatták a meglepetést: az utolsó kilométereken a versenyközpont felett elterülő sípályán kellett lejönnünk, ami a saras, csúszós fűben igen izgalmas feladatnak bizonyult.

A negyedik nap is egy rövid ám emlékezetes szakasz volt. Rövidsége ellenére nem volt könnyű. Ismét meredek mászások, és a leghosszabb köves lefelé. Közben már azon kellett gondolkoznom, hogy meg kell állnom, mert nem bírom a kormányt és a féket tovább fogni. Még egy tolós mászás és begurulás a célba. A rajtvonal túl oldalán ellenőrzik, hogy mind a 4 napot végignyomtuk és már adják is a fekete színű Finisher pólót. Szép volt, megcsináltuk!

Összegzés

Érdekes hangulata van egy ilyen több napos versenynek. Feszes menetrend, nincs sok idő a lazulásra. Reggel 6:30 ébresztő, reggeli a kantinban, majd a bringák utolsó átnézése, öltözködés és irány a rajthoz. Napi szakasz teljesítése, beérkezés sárosan, bringamosás, technika ellenőrzése és felkészítése a következő szakaszra. 7-kor vacsora, kis séta a sarki étterembe, egy jó hideg habos sör legurítása a haverokkal és a napi élmények átbeszélése, majd napló írás és alvás. Reggel kezdődik minden előröl. 

Emlékezetes és szép időszak ez, amikor csak azzal foglalkozol, amit szeretsz. Bringázás minden mennyiségben. Élvezed a gyönyörű tájat, a természetet, jókat eszel és alszol. Nekem ez volt a Beskidy MTB Trophy és még nincs vége, folyt. köv ...

Saját fényképek:

• első nap
• második nap
• harmadik nap
• negyedik nap

D-48: Szívás Szilvásváradon: a leghosszabb MTB maraton Magyarországon, a nagy TESZT

A Salz-os felkészülésem sikerességének lemérésére a Szilvásvárad maratont jelöltem ki. Úgy gondoltam, hogy ha sikerül a kitűzött célokkal teljesíteni a távot, az még nem garantál semmit, ha viszont nem, akkor valamit elrontottam és már biztosan nincs időm, hogy rendesen felkészüljek. Ezért, ez számomra a legfontosabb hazai verseny volt. A tét nem az volt, hogy sikerülhet-e Salz, hanem az hogy biztosan nem.

Verseny az idővel, az erőnléttel és a technikával. Azt hiszem, hogy sikeresen vettem az akadályokat, de nézzük sorba:

Az idő:

Salz-on a 211 Km-t 15 óra alatt szeretném teljesíteni. Ez 14 Km/órás átlagsebességet jelent, amiben benne vannak a frissítésre és a technika karbantartására fordított idők is. Ha ezeket levonjuk a bruttó időből (~14 x 2 perc), akkor marad 14,5 óra ami 14,5 Km/ó sebességet jelent. Ráhagyással tehát 15 Km/ó-ás átlagot kell menni!

A két verseny szint/km aránya közel azonos (Salz: 3436 m/100Km, Szilvás: 2777 m/100Km), habár Salz-on a felfelék könnyebbek, haladósabbak. Ez kompenzálja a az eltérést az emelkedési értékekben, tehát átlag sebességet tekintve azonosnak vettem a két versenyt. Vagyis, ha ráhagyással normál körülmények között 15 Km/ó felett tudom Szilvás hosszút teljesíteni, akkor az bíztató lehet. A körülmények messze nem voltak ideálisak, de hát ott sem biztos, hogy azok lesznek. Az elért 15.6 Km/ó-ás átlag, viszont elég lesz, csak nem 7,5 órán keresztül, hanem a dupláján át kell megtekerni! (Ideális viszonyok között, az átlagom ~17Km/ó lehetett volna. Bízom a jó időben Salz-on is. Ez 12,4 órát jelentene! Hú de jó lenne 14 órán belül menni :-)

Erőnlét:

Szokás szerint a start utáni 30-40 perc nagyon rosszul ment. Nem a felfelével volt baj, hanem az erőltetett tempóval. Nálunk úgy látszik mindenki nekiugrik az elejének és ez vitt engem is. (Beskidy-n nem így volt :-) ) Magas pulzuson mentem, ami nagyon nem esett jól. Meg kell tanulnom, hogy ne kapkodjam el az elejét. A cél az aerob tartomány felső része, 86-89% között lenne. Az aszfalt végére már egészen bemelegedtem és gond nélkül ment a terepre való átállás is. Mindent ki tudtam pörgetni. Végig jó erőben ment a verseny. Az Ördög-oldalt szerettem volna végre kitekerni, de nem sikerült, mert előttem összezárt két másik srác és le kellett tegyem a lábam. Egyszer már igazán sikerülhetne!

A táv felétől Csóka Bálinttal mentünk együtt. A lefeléken kicsit elváltunk, majd a felfeléken ismét utolért. A Katona-sírok előtt már fáradt voltam. Az aszfaltos részen még ment a tekerés, de a terepen végig tolás volt. A végén a lefelé száguldás ismét nagy örömöt okozott, amit csal a 3 bar-ra fújt 1.8-as gumi pattogása tudott némi kép megzavarni.

Összefoglalva: állóképesség megvolt, elejét nem kell megnyomni, sokkal jobban kell kontrollálni, a frissítésre jobban oda kell figyelni.

Technika:

Tavaly Szilváson a közép távon indultam. Aki ott volt biztosan emlékszik az időjárásra egy életen át. Végig zuhogó eső, a Bükk-fennsíkon 5 fok. Én meg karmelegítőben, rövidnadrágban. Rudy dioptriás betétes sportszemüveg, patkófékek és Continental Explorer 2.1-es gumival. Végül is, ha jól számolom csak négy dolgot rontottam el:

¨ öltözködés
¨ látás
¨ haladás (gumik)
¨ lassítás (fékek)

Na így biztosan nem lehet Salzot teljesíteni. Meg kellet tanulnom, hogy ez egy technikai sport és igenis nem mindegy, hogy milyen felszereléssel állsz oda a rajtvonalhoz. Nézzük őket sorra:

Látás:

Korábban egy dioptriás betéttel ellátott Rudy Project sport szemüveget hordtam. Két fő baja volt: párásodás, koszolódás. Tavaly Szilváson olyan koszos volt a felverődő sártól, hogy nem lehetett rajta kilátni. Többször be is párásodott és le kellett vegyem, gyakorlatilag „vakon” bringáztam. Ez rengeted energiát emészt és roppantul balesetveszélyes is.

A kontaktlencse, jól fedő sportszemüveg és SKS sárvédő az alsócsőre, tökéletes kombináció. A 7,5 óra alatt EGYSZER sem ment sár a szemembe, nem volt párásodás és kifogástalanul láttam. Egy akadály kipipálva :-)

Haladás:

Sárban nem könnyű biciklizni. Ha lassítani akarsz, csúszik, ha gyorsítani, akkor meg ragad vagy elforog. Attól függ, hogy milyen anyagból van. A haladást jelentősen le tudja csökkenteni, ezért a jó gumi kiválasztása az elérhető sebesség szempontjából a legfontosabb tényező. Sárban a keskenyebb gumik teljesítenek jól, ritkás, de magas -általában hasáb alakú- bütykökkel. Keskeny futófelület, mert a nyomás a kerék és a talaj között így megnő és a bütykök hatékonyabban viszik át a nyomatékot (nagy a kapaszkodó felület és megnő a súrlódási erő). A keskeny profilnak a másik előnye, hogy amennyiben agyagosabb (összeállós) a talaj, akkor marad elég hely a kerék és a villa (teló) között, hogy még el tudjon forogni. A jó sárgumi nem szedi fel a sarat, mert a bütykök ritkán vannak és kipereg közülük. Szilváson vannak köves lefelék, ahol a keskeny sárgumi, nem csillapít eléggé ezért jobban ráz a bicikli. Ugyanakkor muszáj 3 bár körülire felfújni, mert felütéskor így nehezebben fogsz defektet kapni.

Mérlegeltem a verseny előtt, végig gondoltam a tavalyi tapasztalatokat (köszi Vizdi az eszmecserét) és a MAXXIS Medusa 1.8-as sárgumi mellett döntöttem. Nem bántam meg. A Continental Speed King-el (ez az edzőgumim), sokkal nehezebb dolgom lett volna ezen a terepen. A Medusa mindent tudott, amit elvártam tőle: iszonyúan jól tartotta irányban a bringát, kiváló volt az oldaltartása és a mászásoknál a kapaszkodása. Fékezéskor a legdurvább három nyilas lefeléket is teljes biztonsággal vettem, egyszerűen fantasztikus érzés volt, hogy ilyen körülmények között is 100%-osan uralom a történéseket.

Még egyszer, mert nagyon fontos: minden terephez a megfelelő gumi kell, ne köss kompromisszumot!

Lassítás:;

A tavalyi versenyből az egyik fontos tapasztalatom volt, hogy a V fékbetétek ilyen körülmények között gyorsan kopnak (mondjuk, ezt már párszor megjártam, de ezután a verseny után döntöttem el, hogy tárcsafékre kell váltanom). Nekem a verseny utolsó 10 Km-erére nem volt fékem. A betét teljesen elkopott. Nem is csoda, hiszen ilyen saras körülmények között a betét és a felni közé folyamatosan oda kerülnek a sárból a különböző szennyeződősek, amik smirgliként eszik a betétet és a felnit is. Tárcsaféknél is jelentkezik ez a veszély, de a tárcsa ugye sokkal kevésbé lesz saras, mint a kerék felnije. Ezért, mostoha körülmények között kevésbé fog elfogyni a fék, mint a V-fék esetében. Sok ezer Km-re nem számíthatok, mert az én tárcsámhoz (mint utóbb kiderült) csak gyantás betétet lehet használni, ami viszont jobban kopik. Tapasztalatom szerint a Deore hidraulikus tárcsafékemmel, 180-160-as első-hátsó tárcsákkal kb. 1000 Km-et lehet elmenni, ha saras a terep és intenzívek a lefelék. Most előre egy CoolStop, hátra egy BBB fémszemcsécs betétet tettem. Várom, meddig fogja bírni.

Adatok:

Táv (Km)	117
Szint (m)	2 945
Idő	7:32
Átlag sebesség (Km/ó)	16
Kalória (Kcal)	5 786
Átlag pulzus	157
Max. pulzus	182
Átlag hőmérsklet (˙C)	18

D-50: Lyme-kór, vagy mi a fene

Kb. 1 hónapja a jobb lábamon a nagy lábujj melletti ujjon a köröm tövében találtam az egyik tekerés után egy kullancsot. Nem volt nagy, gondolom még nem lakott jól. Gyorsan kiszedtem. Nem viszketett, nem volt semmi tünet, el is felejtettem. Pár nappal később piros duzzanat keletkezett a helyén és rendesen elkezdett viszketni. Ez az állapot megmaradt két hétig is. Elmentem a körzeti orvoshoz, aki azt mondta, figyelgessem, hogy növekszik-e a folt és ha nem tűnik el 1-2 héten belül, menjek vissza, mert ad beutalót Lyme-kór vizsgálatra.
Nem tűnt el, sőt megjelentek furcsa tünetek:

• álmosság, fáradékonyság
• izom és nyak merevség
• kisebb fejfájás

Tegnap visszamentem, megkaptam a beutalót a Szent László Kórház Lyme Ambulanciájára, ahol vérvétellel ki tudják mutatni a fertőzést. Ha bebizonyosodik, hogy bennem van (a kis dög), akkor intenzív 1 hónapos antibiotikum kúra következik. Nagyon remélem, hogy a sportolást ez nem fogja befolyásolni, mert most 3 egymást követő héten is maraton kupa futam lesz. Most vasárnap Szilvásvárad Maraton, jövő héten CrossKovácsi, utána pedig a Balaton Bike Fest.

Az edzéseket azért megcsináltam ezen a héten is, habár fáradtabbnak érzem magam, mint szeretném és az alvás sem segít rajta számottevően. Ez azért furcsa! Reménykedem és bizakodom, hogy mégsem az lesz :-)

---

Vasárnap Szilvásvárad Maraton és hosszútáv! Idén először merek nekiugrani a leghoszabb távnak. 117 Km és 3200m szint. Kemény verseny, főleg így tavasszal, a szezon elején. Erre jól fel kell készülni! Sajnos az időjárás eddig nem kedvezett, sok eső és felázott sáros talaj, több helyen pedig kimosta a földet a víz, így ezeken a helyeken öklömnyi kövek. Nehéz lesz az biztos, vagy a sárral, vagy a kövekkel kell majd megküzdeni és mindezt  7-8 órán keresztül. A verseny honlapjáról az előszó:

"A hosszú táv vége...

Szarvaskõtõl hozza a formáját. A vasút alatt vízi átkelés, aztán tovább a patakban, vagy mellette a csiki-csuki. A csúszós mászás után a napos részeken haladós, aztán megint csúszós-ragadós mászások. A zöldrõl balra letérve - jobbkézrõl a magasles - egy jó sáros lefelé. Aztán megint haladós, közvetlenül a Gilitka kápolna elõtt pocsolyás, sáros, de legalább nem ragad.

Ami itt szép - az a kápolna. Az utána következõ emelkedõ az nem. Itt lehet próbálkozni, gumit tesztelni. Tekerni azt nehéz. Egy kis szusszanás a tetején a réten és megint nehezen megy a bicaj. Felérve a piros jelzéshez, balra és mindenért kárpótol a kilátás.  És már érdemesebb is az utat nézni, a lefelé jól szét van mosva. Innen "gyerekjáték", már csak a Katonasírokhoz kell felmászni. Közben egy sör a tó mellet a frissítõnél és a maradék kilenc kilométer.
óval ez a rész is olyan mint mindig.

Nem hiába, a szilvási hosszútáv mindig is az ország legkeményebb maratonja volt. A táv hosszú, nagy a szintkülönbség, május végén nem lehet 117km-t kerékpározni a Bükkben "büntetlenül". Van ebben a 117km-ben minden. Most különösen.

Ezt nem megnyerni, végigtekerni is igazi sportteljesítmény. Tisztelet is érte a bevállalóknak!

De ugyan így tisztelet mindenkinek, bármelyik távon, bármelyik kategóriában is teljesíti maratonunkat.

Megnyerni pedig igazán komoly teljesítmény, ezért megbecsülésünk jeléül a gyõztesek 2010-ben egy igazán fényes éremmel térhetnek haza.

Minden aranyérmünk 24 karátos arannyal bevont érem  a Caprine Maratonon Szilvásváradon!"

Ami jó a testnek és a léleknek

Itt olyan élelmiszereket találsz, amik nem csak egészségesek, hanem még finomak is. Ezeket személyesen teszteltem :-) Ha tudsz ilyen élelmiszert vagy egy jó receptet kérlek oszd meg velem és az olvasóimmal, írjál a bejegyzéshez megjegyzést!

Laura baguette: friss kenyér a hűtőből

Laura füszervajjal töltött baguette. Tartósítószer és ízfokozók nélkül. 10 perc a sütőben és friss pirosra sült ropogós baguettet ehetsz. Igazán finom. Három féle ízesítésben:

fokhagymás, zöldfűszeres és chillis.

Jó étvágyat hozzá!. Az ára az Auchan-ban akciósan 160 Ft-volt.

Túrótorta liszt nélkül

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 6 tojás
• 20 dkg vaj
• 30 dkg cukor
• 2 citrom
• 2 csomag vaníliás pudingpor (amit főzni kell) 

Elkészítés: A vajat, a tojássárgáját, a cukrot és a túrót egy nagy tálban összekeverem, lereszelem a citromok héját, ezt is belekeverem a masszába, valamint az egyik citrom kifacsart levét is hozzáadom, végül jól eldolgozom benne a pudingport. Ezután egy kapcsos tortaformát kivajazok, meghintem liszttel. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, lazán beleforgatom a túrós masszába, és mehet a formába. 170-200 fokon 50-60 percig sütöm.

Gyümölcsös joghurt

Egy nagyon finom gyümölcsös joghurt. Én a budaörsi Auchan-ban szoktam vásárolni:

Zabos máklepény alá Forty

kis tepsit kikenni vajjal, liszttel kicsit megszórni (zab)
kis lángon előmelegíteni a sütőt

a tészta:

• 3 egész tojás
• 10 dkg vaníliás porcukor (Laci bácsi féle)
• 15 dkg barna cukor, (vagy mézzel lehet egy részét pótolni)
• 1/4 liter tej
• 20 dkg darált mák
• 20 dkg zab liszt
• 1 evőkanál sikér
• 1 sütőpor
• reszelt citromhéj (bőven)

Összekevered, beleöntöd (kb. 3-4 szeres lesz a magassága, ha kész) a sütőbe és kis lángon 30-40 percig sütöd. Mielőtt kiveszed, várd meg, hogy kihűljön. Félbevágod és megkened lekvárral. Barack vagy szamóca lekvárral a legjobb :-)

Zsanna-manna

Aszalt gyümölcsökből és magvakból készült édesség. A Művészetek Völgyében mindig, illetve rendezvényeken és egy-két bioboltban is kapható néha. Nem csak finom, hanem esztétikus is!

D-55: A cél 2000m szint - irány a Kékestető

Már 1 hónapja tervezgettük Árpival, hogy kéne menni egy Mátra kört, hogy ne csak szűkebb környezetünkben bringázgassunk. A Mátra közel is van szép is és jól tekerhető. Sajnos az időjárás erre a hétvégére tönkretette az erdei utakat,

ezért az aszfaltozást választottuk. Mindkettőnk felkészülésébe nagyon hiányzott már egy olyan edzés, amikor folyamatosan és sokat tudunk felfelé menni. Ehhez nem kell más, mint egy jó hosszú emelkedő. Erre a célra a Mátrafüred - Kékestető asztfalt utat néztem ki. Tökéletes egy ilyen edzés megvalósításához. 12 Km hosszú, a szint emelkedés 650m, de ha Parád felől jövünk visszafelé, akkor 800m is begyűjthető, folyamatos tekerés mellett.
Célunk 2000m szint begyűjtése volt, minél rövidebb táv alatt. Ehhez 3-4x terveztük megmászni a Kékestetőt.
Csatlakozott hozzánk IronMarian is. Ő egy ironman versenyre készül, és neki is passzolt a tervezett edzés a felkészülési tervébe.

Reggel 7:15-kor indultunk a Hősök teréről. Kicsit késve, 8:30-kor pattantunk nyeregbe és rögtön indultunk is felfelé. Szép napsütés, szélcsend és kellemes 20-21 fok. Ideális bringás idő. A folyamatos beszélgetés miatt úgy tűnt, hogy hamar felértünk a csúcsra, de ez csalóka volt, mert a tervezett 45 perc helyett, kereken 1 óra kellett hozzá. Mariannának meghúzódott a combja, ezért ő különvált és egyedül folytatta az edzést.

Mi legurultunk Parádig, majd forduló és irány vissza. 800m folyamatos mászás vette kezdetét, ami kifejezetten örömmel töltött el mindkettőnket. 85% körül menve előre álltam és vittem a tempót. Jól ment, nem erőlködtem. Kényelmesen felértünk Mátraházáig. Majd bal kanyar és fel a tetőig. Itt már erősebb volt a tempó, de azért tartalékoltunk, mert még 1 kör hátra volt. Sajnos csak egy, mert nem fogunk beleférni a tervezett időbe. A tervezett 1 óra helyett 1ó 25 perc kellett 1 körhöz. A lefeléket nem engedtük úgy, ahogy terveztem, mert sok vízátfolyás volt, ami csúszik és a felverődő víztől pedig fáztunk. Szóval óvatosan csurogtunk vissza Mátrafüredre.

Forduló vissza, majd megkezdtük az utolsó mászást. Megbeszéltük, hogy aeroban maradunk végig, esetleg az utolsó pár száz métert mindenki saját belátása szerint teljesíti. Mátraházáig együtt mentünk, majd szólt Árpi, hogy nyugodtan menjek, ha bírok még. Mivel a végét mindig meg kell nyomni :-), ezért egy kicsit még rátettem és 92 %-on jöttem a végéig. Örültem, mikor felértem a csúcsra, a szintmérő 2055m emelkedést mutatott. Sajnos nagyon kifogytunk az időből, ezért egy negyedik körre már nem volt lehetőségünk, pedig az lett volna az igazi. Ezt egy kicsit azért sajnálom, de így is elégedett vagyok, mert a célunkat teljesítettük :-)


Ez egy jó nap volt, nagyon élveztem! Köszönöm a társaságotokat :-)

D-58: Amikor a fáradtság az úr...

Így folytathatnám: ... akaratom elhagy. Tegnap 12 óra alvás, edzés 0.0, ma apósom szülinapja. Kaja, kaja, kaja...és kísértés. Ellenállni? Nehéz. Azért 1 órát még spinningeltem (most fejeztem be) 80-90%-között.
Holnap új nap ... új remények. Bringával a munkába. BAM.
Visszafelé megnézem a hegyeket is, megvannak-e még, vagy elfújta őket is a szél?
Ha megvannak feltekerek, majd legurulva jókat nevetek :-)

Este Salsa és Mojito (esetleg Jager)!

D-63: Nekem ez a 8 óra is elég volt :-) Hogy lesz ebből 15?

Ismét szombat, akkor pedig hosszú tekerés. Csütörtök óta torok kaparás és megfázás gyötör, de nem tud leverni a lábamról :-) Tegnap az időképet nézve nem volt bíztató a hétvége. Szombaton reggel még napsütés, de déltől fokozatosan zápor-zivatar mindenhol és ez meg is marad egész hétvégén. A hőmérséklet 20-ról visszaesik 10 fok körülire.

Ha menni kell, akkor azt korán szombaton reggel. Megy az email Árpinak, még Hédinek, felhívás a fórumra. Indulás 7-kor, hosszú tekerés, a cél Dobkövi. A fórumon senki :-(, de Árpi jön. Ő is nagyon készül, helyes :-) Hédi megint a sulipadot nyomja 48 órában, így sajnos nem tud jönni.

Reggel kelés 6-kor, orrom folyik, fejem fáj, de a nap SÜT. Hurrá! Be a kávé, a joghurt, bringaolajozás, technika kész, izo a kulacsba, energiaszelet a zsebbe, indulás 6:30-kor. Tali 7-kor a fogas végállomásánál. Árpi is pontosan érkezik. Már megint egy másik gépet tesztel, meg egy esőkabátot, amin sem a víz, sem a szél nem tud áthatolni. Úgy izzad alatta, mintha szaunázna. Neki  sem tetszik. Én jobban szeretem a könnyű szélkabátokat, ami ugyan kevésbé vízálló, viszont szellőzik is. Úgyis vizes lesz az ember, akkor legalább ne süljön be. Ő is leveszi, indulunk fel a Pethő Intézet mellett az aszfalt úton a Normafához. Az idő melegszik, a nap süt és kellemesen melegít, pedig még csak 7:30. Árpival nyugtázzuk, hogy kár lett volna kihagyni. Aki korán kel …

Nyugis tempóban kígyózunk fel a Béla Király útig, majd tovább fel a fogas végállomásáig. Közben megbeszéljük az edzés lényeges részeit, ki mit csinál, hogyan készül. Normafától tovább aszfalton Szépjuhászné, majd le Nagykovácsi felé, a körforgalomtól tovább Hidegkút felé. Fel a reptérhez az aszfalt úton (Buda Maraton), majd át a reptéren, Virágos-nyereghez. Onnan legurulunk a Bécsi útra és irány Csillaghegy, ahol Rácz Katival és Kattical van tali, mert közben felébredtek :-) és ők is jönnének tovább. 9-re Katiékhoz is érünk, ahol tovább bővül a csapat. Megérkezik még Sanci, Krilin és Pisztácia is. Kattic még, akkor sem ismer meg, mikor leveszem a szemüvegem és nyújtom a kezem, hogy bemutatkozzam. Aztán végre leesik neki, hogy ki vagyok. Mit tesz 20 kiló :-) Két éve Salzon találkoztunk utoljára. Rövid készülődés, majd indulás, irány Dobkövi, Dömörkapu felől.

Jó kis csapat, együtt a társaság, a tempó is pont jó. Kis trécselés a parkolóban – Matyi büfé kimaradt-, Kati mindenkit meghív hozzájuk egy pizzázásra, amit sajnos nem tudok most elfogadni, mert otthon vár a családi ebéd. Nézegetjük egymás bringáját, majd jó pár perces beszélgetés után leesik, hogy Pisztácia 29-essel nyomja. Nekem nem tűnt fel!
Persze, hogy ki kell próbálnom. Fura, olyan, mintha outin ülnék. Magasan van a kerék felső pontja, nehezebb megindítani, de ha már megy, akkor jól gurul… Kanyarodni azért egészen más mint a 26-ossal. Teljesen más érzés, de nem rossz. Egyszer terepen is kipróbálnám.

Száguldás vissza, kemény menés egészen Budakalászig, de a sor együtt marad. Mindenki élvezi. Vissza a bringaútra, irány Katiékhoz, még 10 perc egyig, a pizza már sül!
Gyors búcsú, majd egyedül tovább hazafelé. 10 perc múlva elkezd esni, a bringaúton a Margit hídnál az egyik kanyarban kis híján óriásit taknyolok. Basszus, hogy csúszik a vizes felfestés!

Átázva és fáradtan érek haza 13:30-ra. Nagyon jó kis tekerés volt. Nem is kicsi, pont, ami kellett a mai napra. Azért, más csapatban bringázni, meg lánctalpazni! Remélem legközelebb is összejön.

Táv (Km)	126
Szint (m)	1 645
Idő	6:30
Átlag sebesség (Km/ó)	21,4
Kalória (Kcal)	4 441
Átlag pulzus	143
Max. pulzus	182
Átlag hőmérsklet (˙C)	18