Itt az utolsó bejegyzés. Sokat vártam vele…
Ott hagytam abban, hogy átgurultam a célvonalon…
Az eső még szakadt, de nem fáztam. Jól éreztem magam. Kész, vége sikerül befejeznem azt a versenyt, amire több éve készültem. Nem volt könnyű, de messze sem volt olyan nehéz, mint amire számítottam. Persze az is lehet, hogy a tudatos felkészülés számított ennyit.
Mikor beértem egy asszisztens a kezembe nyomott egy papírcetlit, ezzel lehet a Stephaneum-ban átvenni a Finisher pólót. Gyors bringamosás az esőben és elindulunk, hogy átvegyem a pólót. A tornaterembe, minden távhoz külön pultos tartozik, ahol az adott távnak megfelelő pólót és csomagot lehet átvenni a teljesítőknek. Mivel 9 óra is elmúlt már, csak egy pultnál állnak versenyzők az Extrémnél. Én is beállok a sorba, előttem kd. 4-5 bringás.
Egyik kezemben a célnál megkapott papír cetlivel állok türelmesen a sorban, amikor észreveszem, hogy egy másik pultból odaint felém a lány, hogy mehetek hozzá is. Ezt nem értem, de hát ő biztosan jobban tudja, szépen átbattyogok és oda adom neki a kupont. Megkérdezi, hogy akkor milyen színű pólót is szeretnék?
Miiiii? Ezt hogy érti? Hát feketét a mindenit, azért jöttem!
Azt nem adhat, mert olyat csak az Extrem távot teljesítők kaphatnak – mondja. Ember, nézek rá furcsán, hát én is az vagyok! Ő mutatja a cetlimet és akkor látom, hogy a 100-as táv van rajta és a színe is más mint a többi srácé, aki az én soromban áll. Basszus, rossz kupont adott a célban a kiscsaj! Ilyen nincs, gondoltam, ez nem lehet igaz!
Visszaállok az én soromba, ahol megkérem az előttem álló srácot, - akivel sokat jöttem a végén együtt-, hogy igazolja majd a pultnál, hogy bizony én is teljesítettem a távot ha szükség lenne rá. Póló nélkül nem megyek haza, az biztos!
Odaérek a pulthoz, elmesélem a történetet, hogy milyen félreértés történt velem. Megkérdezi a pultos a rajtszámomat, majd az előtte lévő laptopba beírja, és máris elnézést kér, mert látja, hogy igen befutottam és jogosan állok itt. Megkérdezi milyen méretet kérek, és már hozza is. Meg van. Végre a kezembe foghatom…
Tartozom még egy kis leírással, hogy mi is történt a hátsó aggyal verseny közben:
Elvittem szervizbe a bringát, ott szedte szét a szerelő. Nos, a 8 hónapos XT hátsóagy úgy-ahogy van tönkre ment. Belül eltörött valami (mutatta, de nem tudom már leírni), amit nem is lehetett megjavítani. Óriási mázli, hogy végig tudtam vele menni J
Ennyi a „Forty goes to Salzkammergut” történet, itt a vége, fuss el véle…
Bejegyzések
