D-18: SellaRonda Hero MTB Maraton a Dolomitokban

SellaRonda Hero MTB Trophy (82 Km / 4200 m)

A SellaRonda Hero MTB versenyt 2010-ben rendezték meg első alkalommal. A honlap minősége, a nevezés menete és a reklám anyagok alapján profi csapatnak tűntek a szervezők. A versenyt nemes egyszerűséggel Európa legkeményebb Mountain Bike versenyének titulálták. ("EUROPE’S HARDEST MOUNTAIN BIKE RACE IN THE HEART OF THE AMAZING DOLOMITES") Látva a szintrajzot, tényleg elég keménynek tűnt, de hogy a legkeményebb volna azért ez kérdéses. Mi alapján? Hasonló távon több osztrák maraton is ilyen szinteket teljesít, de ne szaladjunk a dolgok elébe...

Mivel a versenyt a Dolomitok Olaszországi részén rendezik, ezért viszonylag sokat (780 Km) kell kocsikázni a versenyközpontnak otthont adó Selva Di Val Gardena településig. Az út sokáig autópálya, majd beérve a Dolomitokba hegyi szerpentin.

A szállást a booking.com-on foglaltam a közelben (30 Km) lévő Arabba településen. Ez és a többi közeli település is a sí turizmusra van berendezkedve. Gyönyörű panziók és apartmanok sokasága várja a sportolni vágyókat. A szállással maximálisan meg voltunk elégedve (Residence Baita Antlia).

A nevezés simán ment a honlapon keresztül. Interneten elutaltam a nevezési díjat (70 EUR) és emailben elküldtem a banki igazolást az utalásról. Másnap estére már rajta is voltam a nevezési listán. A nevezési díj tartalmazott egy Deuter biciklis hátizsákot, egy Gore márkájú versenymezt energia szeleteket egy nyak-fej melegítőt és a verseny utáni tésztapartit is.

A verseny szombaton került megrendezésre. Mi csütörtök este érkeztünk, így pénteken volt időnk, hogy kicsit megismerkedjünk a környék hegyeivel. Magasságuk 1600-2300 m-ig terjed, a verseny névadója a Sella Ronda alakzat. Ezt négy település veszi körbe, illetve az őket összekötő aszfaltos szerpentin utak alkotta négyzet. A hegy-csoport egy neves síút is körül járja, illetve most már egy MTB Tracken is megcsodálható. Ennek bizonyos szakaszai a mostani versenyre készültek csak el. A pálya körbe kerüli a hegy-csoportot és szebbnél szebb részeken halad. Van benne túrista út, aszfalt, dózer út, és single track rész is.

Az egyik legmagasabb pontja a Passo Pordoi (pordoi hágó), amin még ilyenkor is találhatóak hófödte területek. A hágó legmagasabb pontján található a Fausto Coppi emlékére felállított dombormű és emléktábla, amely az olasz bringások szent zarándok helyének számít. Itt készült Coppi pályafutásának egyik legemlékezetesebb fotója, ahogy a csúcsra ér. Mind az MTB verseny, mind pedig a vasárnap ugyanitt megrendezésre kerülő országúti SellaRona Bike Day mezőnye érinti ezt a nevezetes pontot. A környék csak úgy hemzsegett a bringásoktól több ezren lehettek. Fantasztikus érzés volt látni, milyen népszerű itt a kerékpározás.


Pénteken délután még mentem másfél órát terepen, hogy teszteljem a Race King-et az ottani talajon. Sajnos az apróköves részeken (ebből sok volt) nem adott kellő tapadást, könnyen megcsúszott, a kanyarokban az oldaltartása szinte nulla volt. úgyhogy úgy döntöttem, hogy a 2.1-es Speed Kinget rakom fel és azzal fogok másnap indulni. Utólag jó választásnak bizonyult.
A nevezési csomagot délután átvettem a rajtközpontban. Benne a Deuter hátizsák és a Gore mez :-), szép mindkettő.

Este megnéztem az itineren a frissítő pontokat és az emelkedők meredekségét. A frissítők a becsült átlagsebességhez képest számomra kicsit messze voltak egymástól. Az első emelkedő kifejezetten brutálisnak, a második meg horrorisztikusnak nézett ki. Az első 5 Km-en emelkedett 800 m-t, míg a második 8 Km-en 1000m-t. Nézzük részletesen:-)

A versenyen való részvételt edzésnek szántam (persze a táj is nagyon vonzott) a Salz 200-as versenyre. Ennek tükrében a teljesítés volt a célom. A rajt reggel 8-kor volt, a chip átvétel 6-tól, mert néhány chip, köztük az enyém is nem érkezett még meg előző nap :-(

A rajthoz megérkezett egy helikopter is, ami végig videózta a versenyt. Elindulás, majd 1 Km aszfaltos mászás után rá a sípálya mellett a csúcsra vezető sotteres túrista útra. Végig kistányér, meleg, de legalább bringázunk és én már ennek is örülök. Jól megy, sorban előzöm meg a többieket, a pulzus rendben, nem erőltetem meg magam. A végén volt egy-két rövid szakasz, ahol toltuk, de 98%-ban tekerhető volt :-) Felérve a sípálya tetején lévő felvonóházhoz, többen felöltöztek, én nem, folytattam a lefelét a rövid ujjú mezben. Sotteres széles sodrós lefelé következett. Jó, hogy lecseréltem a gumikat, a Speed King erre a pályára jobb, mint a Race.
A szerpentin végén egy füves, single trackes rész következett, amit nagyon élveztem. Voltak benne technikásabb lefelék, ahol többen leszálltak, nekem azonban sikerült végig nyeregben maradnom.

Az igazi megmérettetés a 3. hegyen a Sourassas-on jött el. Kemény és hosszú hegy. Az elején még ment a mókuskerekezés, de a meleg és a vége sincs emelkedő kikészített. Többször leszálltam és toltam. Láttam magamat kívülről, mit a megfáradt igavonók, olyan képet festhettem. Már alig vártam, hogy felérjünk a tetejére. Közben többször is havas részeken kellett áttekernünk (illetve áttolnunk). Az egyiknél megálltam és átdörzsöltem a combomat a hóval. Ettől felfrissültem és újból tudtam tekerni. Egyszer csak a hosszú, végeláthatatlan felfelé kanyargó szerpentinek is vége lett. Felértem!

Kisebb pihentető lefelé, majd az út egy single trackbe ment át. Végig ereszkedünk lefelé a hegy oldalában, visszatért lassan a növényzet is (a csúcs elég kietlennek tűnt), víz átfolyások tarkították az ösvényt. A gurulásnak azonban hamar vége lett. Kiérünk az aszfaltos szerpentinhez, ami a Passo Bordoi-hoz vezet fel. Nagyon elfáradtam, émelyegett a gyomrom, fájt a fejem (előző nap lehet, hogy kisebb napszúrást kaptam), de az aszfalton kezdtem magam jobban érezni. Pörgött a lábam és kezdtem másokat utolérni. Ez jókor jött! Növelte az önbizalmam, mert már a verseny feladásán kezdtem gondolkozni. Hamar felértünk a hágó tetejére. Itt egy komolyabb frissítőpont volt, no meg a Coppi emlékmű.  Láttam egy terepjárót is utánfutóval, rajta a feladott versenyzők bringáival. Szóval itt még kiszállhatok, gondoltam. Ettem, ittam, aztán gyorsan elindultam lefelé, nehogy meggondoljam magam és engedjek a feladás csábításának.

Hamar letereltek az aszfaltról és végig a szerpentin mellett egy turista ösvényen ereszkedtünk lefelé. Félúton be az erdőbe. Single track, technikás igazi montis ösvényen süllyedtünk tovább. Volt benne 3 nyilas lefelé is, nagyon élvezetes volt, igazi felüdülés a sok szenvedés után. Ezen szívesen mennék le többször is. Nagyon tetszett.
A végén még 1-2 kisebb hegy, amin már könnyebben túljutottam. Majd legnagyobb meglepetésemre, már elkezdődött a végső ereszkedés vissza Val Gardenába. Meglepő volt, mert a szintmérő még csak 3600-at mutatott pedig 4200-ra volt kiírva a verseny, de a Km-óra szerint mégis jó helyen kezdődött. Később egyeztettem más Polarosokkal és nekik is ennyit mutatott. Változott a verseny közben a légnyomás (meg az időjárás is), ezért volt ez a jelentős eltérés.

Nehéz verseny volt, végeláthatatlanul hosszú emelkedőkkel. A sok mászást azonban kompenzálták az élvezetes lefelék és a gyönyörű táj. Élveztem, de jövőre biztosan nem megyek. Erre jól fel kell készülni és még sokat kellene fejlődnöm :-(

SellaRonda Bike Day - 15.000 (TIZENÖTEZER) bringás résztvevővel ! Na ez már nem semmi :-)



A monti verseny másnapján, vasárnap rendezték ezt az ingyenes, túra jellegű outi megmozdulást. A táv a SellaRond-át körül futó, 4 települést összekötő aszfaltos út. Nincs rajt és befutó sem, minden induló maga dönti el, hogy honnan rajtol és mikor. Mivel a teljes útszakaszt lezárják egész napra, ezért mindkét irányból teljesíthető a táv. Külön táblák hívják fel a bringások figyelmét a két alapvető szabályra:

1. Ne szemetelj!
2. Tarts jobbra. Ez a tűkanyarokkal tűzdelt szerpentinen különösen fontos szabály!

A résztvevők száma: 15 000. Fantasztikus látvány volt. Olyan arcok ültek bringán, hogy külön filmet kellene készíteni erről az eseményről és ami legmeglepőbb, az átlag életkor 40+ ! Ezek után kíváncsi vagyok, hogy hányan bringáznak Olaszország szerte!

.: Galéria megtekintése :.

Táv (Km)	82
Szint (m)	4 200
Idő	8:32
Átlag sebesség (Km/ó)	~10
Kalória (Kcal)	6 300
Átlag pulzus	150
Max. pulzus	181
Átlag hőmérsklet (˙C)	24

Fejtetőre állt a világ!

Duna Maraton 2010 pályarajz! Ilyet még nem láttál, hogy is van ez?
Ciki...Valaki magyarázza meg, hogy ez miért és kinek jó?

és egy olaszországi MTB Maraton pályarajza:

Sellaronda MTB Track HERO from Val Gardena - Gröden on Vimeo.

D-30: Balaton Bike Fest

Ez a verseny nagy leégés volt és nem csak a napsütés miatt. Túl nagy volt, hogy normálisan megrendezzék. Nem is sikerült :-(
Előneveztem. A versenyszám és a korosztály kiválasztása után a 4.500 Ft-ot kell befizetni, mégis a végén valahogy 6.000 lett belőle (a webes jelentkezési form alján).
A visszaigazoló emailben pedig már 6.500, mondván, hogy kértem extra csomagot, pedig nem, de legalább a korosztály jó volt: Master 2. Pénzt elutaltam.
Pár nappal később nézem a honlapon a nevezettek listáját, hogy még mindig várólistán vagyok, de nem Master 2, hanem felnőtt férfi korcsoportban. Email az info@ szervezőknek, válasz semmi. Email a nevezes@ szervezőknek, válasz ugyancsak semmi. Gondolom, majd a nevezésnél tisztázódik a dolog. 8:30-tól sorban állás, 9:10-kor egy székre feláll egy szervező, egy kis figyelmet kér.
A Maraton rajtja fél órát csúszik és most jön az indoklás "sokan nem vettétek igénybe az előnevezést, ezért hosszú a sor", a pénzt meg ugye be kell szedni. EZÉRT csúszik egy rajt !!! Mi ez vicc???
Másik figyelemre méltó mondat a szervezőtől: "a hosszú távosok, figyelem! először a középtáv körét, maj UTÁNA a rövid kört kell megtegyék". Teljesen úgy hangzott, mintha nekünk kellene ezt figyelni és betartani. Na itt kezdett gyanús lenni a dolog, és mint később kiderült voltak is rendesen eltévedések, meg elterelések :-(

Végre odakerülök a pultos srác elé, előtte egy laptop. Mondom a nevem, látja a gépen, de a befizetés nem látszik. Kéri, hogy az átutalásról mutassak bizonylatot. Mondom az nincs, de kezdek nagyon ideges lenni, amit ő is lát. A mellette lévő kolléganője rámnéz és megkérdezi ismét a nevem. Mikor újból megmondom, FEJBŐL vágja rá, hogy ő EMLÉKSZIK, hogy megjött a pénzem. Hát ez k..va jó és ha két pulttal odább áll, akkor ki emlékszik rá, mert akkor ő ugye meg sem hallja!
Utalás kipipálva (megerősítve), jöhet a korosztály kijavítása a laptopon, majd kérdezi a srác, hogy milyen méretű pólót kérek, mert ugye volt egy extra csomagom is. Pólót nem kérek, mondom neki, mert ugye exra csomagot sem kértem, de egy kulaccsal megdobhat vigaszdíjnak, mert kezdek kiborulni a versenyüktől. Rendes a srác és hoz egy kulacsot :-)

Szóval szép az a honlap, meg dicséretes a BBF ötlete, de még egy kicsit lehet jövőre fejlődni.

A maratonról: a BB frissítő csapat szuper volt. A kijelölés érdekes, a biztosító személyzet (útkereszteződések) megfelelő. A pálya nem tudom miért Mountain Bike, amikor ALIG mentünk erdőben. Tudom, hogy nem lehet egyszerű ezen a környéken jó nyomvonalat találni, de azért ennél több kellene!

Frissítő pontok elégségesek. A 2 defekt és 15 perc felnizés után értem be az utolsó frissítőpontra, ahol nagyon készségesen felajánlottak egy belsőt, meg egy szervizpumpát. Gyors belső csere, közben megjött Csóka Bálint, akinek ezúton is köszönöm a belső felajánlását és a segítséget. Innen együtt jöttünk be a célba.

Eredménylistán szerintem még dolgoznak :-) , mert sokan nem jó helyre tették fel a chipet, ezért a kézi felírások alapján nézegetik a helyezéseket. Olyan 5:30 körül mentem, pontosan nem tudom, mert a Polart leállítottam a 2. defekt után és csak úgy jöttem.

Utána családi pancsolás a füredi strandon, 1,5 liter sör, 1 hambi és 1 hekk betolása után, már más szemmel láttam én is a világot. Jó kis nap volt, csak ne sütött volna annyira :-)

Adatok: körülbelüli összesítés

Táv (Km)	104
Szint (m)	1 900
Idő	5:41
Átlag sebesség (Km/ó)	~18.5
Kalória (Kcal)	4 416
Átlag pulzus	161
Max. pulzus	184
Átlag hőmérsklet (˙C)	33

D-43-40: Beskidy MTB Trophy: 4 nap maraton esszencia

Best of Beskidy a legjobb sportograf-os képeim: Galéria megnyitása

A Beskidy MTB Trophy-n való részvételről már januárban gondolkoztam. Mikor kijött az idei XCM versenynaptár, akkor derült ki, hogy üti a CrossKovácsit, ezért nem jelentkeztem rá. Gib (Mészáros Gábor) azonban benevezett és a Happy Bike-ból KisCadMan (Kiss Árpi) és Romanszky Zsolti is csatlakozott hozzá. Aztán…
A verseny előtti héten Gib balesetet szenvedett az Erste Tour országúti kerékpáros versenyen, ezért az ő helye kiadó lett. Elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy mégiscsak el kellene mennem erre a versenyre. Nem versenyezni, hanem edzeni Salz-ra. Gyors egyeztetés a családdal és már jelentkeztem is a megüresedett helyre. Nagy érdeklődéssel vágtam neki és örökre szóló élményekkel gazdagodva tértem vissza Lengyelországból.

Utazás

A verseny központja Istebna településen található, Autóval két módon is megközelíthető. Az egyik, a rövidebb torony iránt megy a cél felé, rövidebb 100 Km-el viszont zsúfolt országutakon halad, rengeteg kis településsel tarkítva. Lassan lehet haladni és kb. 5 óra alatt lehet odaérni. A másik (ezt ajánlom) szinte végig autópályán visz és bár hosszabb, mégis gyorsabb és nem utolsó sorban szebb is! Ha teheted ezt válaszd.

Szállás, étkezés, infrastruktúra

A nevezéskor 100 EUR fejében foglalhatsz szállást a versenyközponttól kb. 1 Km-re lévő Középiskolában. Az árért kapsz egy helyet (tanteremben) ahol kipakolhatsz és megszállhatsz, de mindent neked kell vinned (matrac, hálózsák, stb). Használhatod az iskola mosdóit, zuhanyzóit és a mindenhol fogható WIFI-jét is!

 Továbbá tartalmazza az ár a suli ebédlőjében felszolgát bőséges és finom reggelit és vacsorát is 3 napra. Regelire a következőket kínálták: tea, kávé, tej, 3 féle gyümölcslé, virsli, 3 féle sonka, 3 féle sajt, rántotta, sajtkrémek, túrós és almás pite, zsömle, 2 féle kenyér, müzli, gyümölcsök. Vacsorára a következőkből lehetett választani: innivalók mint reggel, gyümölcsök, vaníliás és áfonyás palacsinta, vaníliás fánk lepény juharsziruppal, leves, gombás csirke ragu, milánói ragu, tészták, rizs, krumpli, saláták és gyümölcsök.

A bringákat az iskola tornatermében lehett leadni este és reggel az akreditációs kártyára adták ki őket. A bringamosást a versenyközpontban 7 db nagynyomású Karcher segítette.

Nevezés

A maratonra a nevezés díja a befizetés időpontja szerint sávosan emelkedik. Legolcsóbb 115 EUR -tól 200 EUR-ig növekszik, minél később nevezel, annál drágább. A nevezésért megkapod a nevezési csomagot (1 fehér Maraton-os polo, akredikációs kártya, tájékoztató anyag), illetve a 4 napot teljesítők az utolsó napon a célba érkezéskor átvehetik a fekete Finisher pólót.

Verseny

A Beskidy Trophy Közép-Európa egyik legnehezebb több napos MTB versenye. A teljesítendő távok a következők (2010-es adatok, az adatok még a versenynap előtti nap is változhatnak. Nagyon rugalmasak a szervezők és mindig az időjárási és a terepviszoknak megfelelően jelölik ki a másnapi szakaszt.)

Nap	Táv (Km)	Szint (m)
1	40	1672
2	67,7	2581
3	73,8	2717
4	54	2070
Összesen	236	9040

A szervezők 500 nevezést fogadnak el. Idén olyan 400-an nevezhettek, az első napon 344-en álltak rajthoz. A versenyt 283-an teljesítették, ami 18%-os feladási arányt jelent. Mi túrázósra fogtuk a tempót, a teljesítés volt a cél, nem a versenyzés. Ennek megfelelően a 210. hely körül végeztünk összetettben. A versenyközpontban minden reggel (és az iskolában is) kifüggesztették az aznapi szakasz pontos nyomvonalát, tized (!) Km-re pontosan jelölve a pályát és az út minőségét, illetve a szintet is.

Első nap csak nagyon óvatosan mentünk, mert még egyikünk sem indult többnapos versenyen. A rajt a többi naptól eltéréőn nem 10:00-kor, hanem 12:00-kor volt. Igyekeztünk nem szétszakadni és mindig bevártuk egymást. A pálya a magyar maratonokhoz képest sokkal technikásabb volt. A mászások többnyire kistányérosak, kövesek, gyökeresek, de nem volt ritka, hogy tolni kellett. Első nap még sok helyen volt sár, ezért én a Maxxis Medusa 1.8-as sárgumival indultam. Jól is jött, mert sok helyen csúszott felfelé, de a lefelékben is jó volt a stabilitás, amit a gumi nyújtott.

"Rendben megérkeztünk. Egy iskolában van a szállás, matracon alszunk. Az ellátás kiváló, van választék, minden finom. Ma vacsorára pld. palacsinta is volt és annyit ehettünk, amennyit csak bírtunk :-)

Tök jók a frissítő pontok, csak számunkra érthetetlen módon, mindig egy mászás kezdetéhez helyezik őket, ezért túl sokat nem célszerű falatozni. Sok finomság van, sütik is!!! Kedvencünk azonban a lédús, óriási méretű lénarancs. Ezeket negyedekbe vágták és az ízük fenomenális volt. Szinte nem is kellett más folyadékpótlásról gondoskodni, mert annyi volt bennük, hogy akár az is elég lehetett volna.

A pálya saras, kb mint szilvás, de sokkal technikásabb. Fenyőgyökerek kövek, patak átkelések stb..., de nagyon szép az erdő. Többnyire fenyves. Izgalmas részek is vannak bőven. Lefelék, kistényéros kiülős mászás, single trackek, szóval nagyon élvezzük :-) 

Lengyel testvéreink, nagyon rendesek velünk, jól fogadtak minket és úgy érezzük, hogy külön odafigyelnek ránk :-) Bíznak benne, hogy jövőre többen is kedvet kapnak majd Magyarországról a részvételhez (mi vagyunk az első magyarok a versenyen!). Egyébként náluk 6-7 darab többnapos MTB verseny is van! (pld:  TransKarpatia)

Nem nagyon forszírozzuk a menést, mert 4 nap egymás után még mindenki számára tartogathat meglepetést. Talán majd az utolsó napot megnyomjuk. A mai első szakaszt gond nélkül vettük, igaz az átlagunk nem érte el a 12 Km/ó-át, de nem is fáradtunk el. A mai volt a legrövidebb szakasz: 40Km/1600m.

Holnap már hosszabb lesz: 68 Km/2600m és egész napra esőt mondanak, 12-13 fokos hőmérséklettel. Úgy gondoljuk, hogy ez jelentősen nem befolyásolhatja a pálya minőségét, hiszen most is sok a sár. A kihülésre és a táplálkozásra maximálisan odafigyelünk majd és megyünk a saját túra tempónkban. A mai tapasztalatok alapján kb 6 óra lesz a penzum."

A második és a harmadik nap voltak a hosszú szakaszok. A pálya annyiban változott, hogy kevésbé volt sáros, mert kisütött a nap és elkezdett felszáradni, de azért még így is sok helyen jól jött a sárgumi. Ezeken a szakaszon igazán szép helyeken mentünk, számos alkalom adódott a táj nyújtotta látvány élvezésére. A harmadik napon mentünk a legszebb helyeken. Volt benne a hely oldalában hosszan kígyózó single track-es szerpentin föl a hegycsúcson található sípályához és egy Ördög oldal nehézségű mászás is csak kb. 4x olyan hosszan.

Voltak fárasztó és már-már értelmetlennek tűnő tolások, amik olyannyira nem tetszettek, hogy annak néhány káromkodás közepette hangot is adtam. Nem tudom, hogy miért volt rájuk szükség. Biztosan nem lehetett az útvonalat másképp vezetni. Nem tudom, minden esetre én bringázni jobban szeretek :-) A végére tartogatták a meglepetést: az utolsó kilométereken a versenyközpont felett elterülő sípályán kellett lejönnünk, ami a saras, csúszós fűben igen izgalmas feladatnak bizonyult.

A negyedik nap is egy rövid ám emlékezetes szakasz volt. Rövidsége ellenére nem volt könnyű. Ismét meredek mászások, és a leghosszabb köves lefelé. Közben már azon kellett gondolkoznom, hogy meg kell állnom, mert nem bírom a kormányt és a féket tovább fogni. Még egy tolós mászás és begurulás a célba. A rajtvonal túl oldalán ellenőrzik, hogy mind a 4 napot végignyomtuk és már adják is a fekete színű Finisher pólót. Szép volt, megcsináltuk!

Összegzés

Érdekes hangulata van egy ilyen több napos versenynek. Feszes menetrend, nincs sok idő a lazulásra. Reggel 6:30 ébresztő, reggeli a kantinban, majd a bringák utolsó átnézése, öltözködés és irány a rajthoz. Napi szakasz teljesítése, beérkezés sárosan, bringamosás, technika ellenőrzése és felkészítése a következő szakaszra. 7-kor vacsora, kis séta a sarki étterembe, egy jó hideg habos sör legurítása a haverokkal és a napi élmények átbeszélése, majd napló írás és alvás. Reggel kezdődik minden előröl. 

Emlékezetes és szép időszak ez, amikor csak azzal foglalkozol, amit szeretsz. Bringázás minden mennyiségben. Élvezed a gyönyörű tájat, a természetet, jókat eszel és alszol. Nekem ez volt a Beskidy MTB Trophy és még nincs vége, folyt. köv ...

Saját fényképek:

• első nap
• második nap
• harmadik nap
• negyedik nap

D-48: Szívás Szilvásváradon: a leghosszabb MTB maraton Magyarországon, a nagy TESZT

A Salz-os felkészülésem sikerességének lemérésére a Szilvásvárad maratont jelöltem ki. Úgy gondoltam, hogy ha sikerül a kitűzött célokkal teljesíteni a távot, az még nem garantál semmit, ha viszont nem, akkor valamit elrontottam és már biztosan nincs időm, hogy rendesen felkészüljek. Ezért, ez számomra a legfontosabb hazai verseny volt. A tét nem az volt, hogy sikerülhet-e Salz, hanem az hogy biztosan nem.

Verseny az idővel, az erőnléttel és a technikával. Azt hiszem, hogy sikeresen vettem az akadályokat, de nézzük sorba:

Az idő:

Salz-on a 211 Km-t 15 óra alatt szeretném teljesíteni. Ez 14 Km/órás átlagsebességet jelent, amiben benne vannak a frissítésre és a technika karbantartására fordított idők is. Ha ezeket levonjuk a bruttó időből (~14 x 2 perc), akkor marad 14,5 óra ami 14,5 Km/ó sebességet jelent. Ráhagyással tehát 15 Km/ó-ás átlagot kell menni!

A két verseny szint/km aránya közel azonos (Salz: 3436 m/100Km, Szilvás: 2777 m/100Km), habár Salz-on a felfelék könnyebbek, haladósabbak. Ez kompenzálja a az eltérést az emelkedési értékekben, tehát átlag sebességet tekintve azonosnak vettem a két versenyt. Vagyis, ha ráhagyással normál körülmények között 15 Km/ó felett tudom Szilvás hosszút teljesíteni, akkor az bíztató lehet. A körülmények messze nem voltak ideálisak, de hát ott sem biztos, hogy azok lesznek. Az elért 15.6 Km/ó-ás átlag, viszont elég lesz, csak nem 7,5 órán keresztül, hanem a dupláján át kell megtekerni! (Ideális viszonyok között, az átlagom ~17Km/ó lehetett volna. Bízom a jó időben Salz-on is. Ez 12,4 órát jelentene! Hú de jó lenne 14 órán belül menni :-)

Erőnlét:

Szokás szerint a start utáni 30-40 perc nagyon rosszul ment. Nem a felfelével volt baj, hanem az erőltetett tempóval. Nálunk úgy látszik mindenki nekiugrik az elejének és ez vitt engem is. (Beskidy-n nem így volt :-) ) Magas pulzuson mentem, ami nagyon nem esett jól. Meg kell tanulnom, hogy ne kapkodjam el az elejét. A cél az aerob tartomány felső része, 86-89% között lenne. Az aszfalt végére már egészen bemelegedtem és gond nélkül ment a terepre való átállás is. Mindent ki tudtam pörgetni. Végig jó erőben ment a verseny. Az Ördög-oldalt szerettem volna végre kitekerni, de nem sikerült, mert előttem összezárt két másik srác és le kellett tegyem a lábam. Egyszer már igazán sikerülhetne!

A táv felétől Csóka Bálinttal mentünk együtt. A lefeléken kicsit elváltunk, majd a felfeléken ismét utolért. A Katona-sírok előtt már fáradt voltam. Az aszfaltos részen még ment a tekerés, de a terepen végig tolás volt. A végén a lefelé száguldás ismét nagy örömöt okozott, amit csal a 3 bar-ra fújt 1.8-as gumi pattogása tudott némi kép megzavarni.

Összefoglalva: állóképesség megvolt, elejét nem kell megnyomni, sokkal jobban kell kontrollálni, a frissítésre jobban oda kell figyelni.

Technika:

Tavaly Szilváson a közép távon indultam. Aki ott volt biztosan emlékszik az időjárásra egy életen át. Végig zuhogó eső, a Bükk-fennsíkon 5 fok. Én meg karmelegítőben, rövidnadrágban. Rudy dioptriás betétes sportszemüveg, patkófékek és Continental Explorer 2.1-es gumival. Végül is, ha jól számolom csak négy dolgot rontottam el:

¨ öltözködés
¨ látás
¨ haladás (gumik)
¨ lassítás (fékek)

Na így biztosan nem lehet Salzot teljesíteni. Meg kellet tanulnom, hogy ez egy technikai sport és igenis nem mindegy, hogy milyen felszereléssel állsz oda a rajtvonalhoz. Nézzük őket sorra:

Látás:

Korábban egy dioptriás betéttel ellátott Rudy Project sport szemüveget hordtam. Két fő baja volt: párásodás, koszolódás. Tavaly Szilváson olyan koszos volt a felverődő sártól, hogy nem lehetett rajta kilátni. Többször be is párásodott és le kellett vegyem, gyakorlatilag „vakon” bringáztam. Ez rengeted energiát emészt és roppantul balesetveszélyes is.

A kontaktlencse, jól fedő sportszemüveg és SKS sárvédő az alsócsőre, tökéletes kombináció. A 7,5 óra alatt EGYSZER sem ment sár a szemembe, nem volt párásodás és kifogástalanul láttam. Egy akadály kipipálva :-)

Haladás:

Sárban nem könnyű biciklizni. Ha lassítani akarsz, csúszik, ha gyorsítani, akkor meg ragad vagy elforog. Attól függ, hogy milyen anyagból van. A haladást jelentősen le tudja csökkenteni, ezért a jó gumi kiválasztása az elérhető sebesség szempontjából a legfontosabb tényező. Sárban a keskenyebb gumik teljesítenek jól, ritkás, de magas -általában hasáb alakú- bütykökkel. Keskeny futófelület, mert a nyomás a kerék és a talaj között így megnő és a bütykök hatékonyabban viszik át a nyomatékot (nagy a kapaszkodó felület és megnő a súrlódási erő). A keskeny profilnak a másik előnye, hogy amennyiben agyagosabb (összeállós) a talaj, akkor marad elég hely a kerék és a villa (teló) között, hogy még el tudjon forogni. A jó sárgumi nem szedi fel a sarat, mert a bütykök ritkán vannak és kipereg közülük. Szilváson vannak köves lefelék, ahol a keskeny sárgumi, nem csillapít eléggé ezért jobban ráz a bicikli. Ugyanakkor muszáj 3 bár körülire felfújni, mert felütéskor így nehezebben fogsz defektet kapni.

Mérlegeltem a verseny előtt, végig gondoltam a tavalyi tapasztalatokat (köszi Vizdi az eszmecserét) és a MAXXIS Medusa 1.8-as sárgumi mellett döntöttem. Nem bántam meg. A Continental Speed King-el (ez az edzőgumim), sokkal nehezebb dolgom lett volna ezen a terepen. A Medusa mindent tudott, amit elvártam tőle: iszonyúan jól tartotta irányban a bringát, kiváló volt az oldaltartása és a mászásoknál a kapaszkodása. Fékezéskor a legdurvább három nyilas lefeléket is teljes biztonsággal vettem, egyszerűen fantasztikus érzés volt, hogy ilyen körülmények között is 100%-osan uralom a történéseket.

Még egyszer, mert nagyon fontos: minden terephez a megfelelő gumi kell, ne köss kompromisszumot!

Lassítás:;

A tavalyi versenyből az egyik fontos tapasztalatom volt, hogy a V fékbetétek ilyen körülmények között gyorsan kopnak (mondjuk, ezt már párszor megjártam, de ezután a verseny után döntöttem el, hogy tárcsafékre kell váltanom). Nekem a verseny utolsó 10 Km-erére nem volt fékem. A betét teljesen elkopott. Nem is csoda, hiszen ilyen saras körülmények között a betét és a felni közé folyamatosan oda kerülnek a sárból a különböző szennyeződősek, amik smirgliként eszik a betétet és a felnit is. Tárcsaféknél is jelentkezik ez a veszély, de a tárcsa ugye sokkal kevésbé lesz saras, mint a kerék felnije. Ezért, mostoha körülmények között kevésbé fog elfogyni a fék, mint a V-fék esetében. Sok ezer Km-re nem számíthatok, mert az én tárcsámhoz (mint utóbb kiderült) csak gyantás betétet lehet használni, ami viszont jobban kopik. Tapasztalatom szerint a Deore hidraulikus tárcsafékemmel, 180-160-as első-hátsó tárcsákkal kb. 1000 Km-et lehet elmenni, ha saras a terep és intenzívek a lefelék. Most előre egy CoolStop, hátra egy BBB fémszemcsécs betétet tettem. Várom, meddig fogja bírni.

Adatok:

Táv (Km)	117
Szint (m)	2 945
Idő	7:32
Átlag sebesség (Km/ó)	16
Kalória (Kcal)	5 786
Átlag pulzus	157
Max. pulzus	182
Átlag hőmérsklet (˙C)	18