2010. június 22., kedd

D-18: SellaRonda Hero MTB Maraton a Dolomitokban

SellaRonda Hero MTB Trophy (82 Km / 4200 m)

A SellaRonda Hero MTB versenyt 2010-ben rendezték meg első alkalommal. A honlap minősége, a nevezés menete és a reklám anyagok alapján profi csapatnak tűntek a szervezők. A versenyt nemes egyszerűséggel Európa legkeményebb Mountain Bike versenyének titulálták. ("EUROPE’S HARDEST MOUNTAIN BIKE RACE IN THE HEART OF THE AMAZING DOLOMITES") Látva a szintrajzot, tényleg elég keménynek tűnt, de hogy a legkeményebb volna azért ez kérdéses. Mi alapján? Hasonló távon több osztrák maraton is ilyen szinteket teljesít, de ne szaladjunk a dolgok elébe...

Mivel a versenyt a Dolomitok Olaszországi részén rendezik, ezért viszonylag sokat (780 Km) kell kocsikázni a versenyközpontnak otthont adó Selva Di Val Gardena településig. Az út sokáig autópálya, majd beérve a Dolomitokba hegyi szerpentin.

A szállást a booking.com-on foglaltam a közelben (30 Km) lévő Arabba településen. Ez és a többi közeli település is a sí turizmusra van berendezkedve. Gyönyörű panziók és apartmanok sokasága várja a sportolni vágyókat. A szállással maximálisan meg voltunk elégedve (Residence Baita Antlia).

A nevezés simán ment a honlapon keresztül. Interneten elutaltam a nevezési díjat (70 EUR) és emailben elküldtem a banki igazolást az utalásról. Másnap estére már rajta is voltam a nevezési listán. A nevezési díj tartalmazott egy Deuter biciklis hátizsákot, egy Gore márkájú versenymezt energia szeleteket egy nyak-fej melegítőt és a verseny utáni tésztapartit is.

A verseny szombaton került megrendezésre. Mi csütörtök este érkeztünk, így pénteken volt időnk, hogy kicsit megismerkedjünk a környék hegyeivel. Magasságuk 1600-2300 m-ig terjed, a verseny névadója a Sella Ronda alakzat. Ezt négy település veszi körbe, illetve az őket összekötő aszfaltos szerpentin utak alkotta négyzet. A hegy-csoport egy neves síút is körül járja, illetve most már egy MTB Tracken is megcsodálható. Ennek bizonyos szakaszai a mostani versenyre készültek csak el. A pálya körbe kerüli a hegy-csoportot és szebbnél szebb részeken halad. Van benne túrista út, aszfalt, dózer út, és single track rész is.

Az egyik legmagasabb pontja a Passo Pordoi (pordoi hágó), amin még ilyenkor is találhatóak hófödte területek. A hágó legmagasabb pontján található a Fausto Coppi emlékére felállított dombormű és emléktábla, amely az olasz bringások szent zarándok helyének számít. Itt készült Coppi pályafutásának egyik legemlékezetesebb fotója, ahogy a csúcsra ér. Mind az MTB verseny, mind pedig a vasárnap ugyanitt megrendezésre kerülő országúti SellaRona Bike Day mezőnye érinti ezt a nevezetes pontot. A környék csak úgy hemzsegett a bringásoktól több ezren lehettek. Fantasztikus érzés volt látni, milyen népszerű itt a kerékpározás.


Pénteken délután még mentem másfél órát terepen, hogy teszteljem a Race King-et az ottani talajon. Sajnos az apróköves részeken (ebből sok volt) nem adott kellő tapadást, könnyen megcsúszott, a kanyarokban az oldaltartása szinte nulla volt. úgyhogy úgy döntöttem, hogy a 2.1-es Speed Kinget rakom fel és azzal fogok másnap indulni. Utólag jó választásnak bizonyult.
A nevezési csomagot délután átvettem a rajtközpontban. Benne a Deuter hátizsák és a Gore mez :-), szép mindkettő.

Este megnéztem az itineren a frissítő pontokat és az emelkedők meredekségét. A frissítők a becsült átlagsebességhez képest számomra kicsit messze voltak egymástól. Az első emelkedő kifejezetten brutálisnak, a második meg horrorisztikusnak nézett ki. Az első 5 Km-en emelkedett 800 m-t, míg a második 8 Km-en 1000m-t. Nézzük részletesen:-)


A versenyen való részvételt edzésnek szántam (persze a táj is nagyon vonzott) a Salz 200-as versenyre. Ennek tükrében a teljesítés volt a célom. A rajt reggel 8-kor volt, a chip átvétel 6-tól, mert néhány chip, köztük az enyém is nem érkezett még meg előző nap :-(



A rajthoz megérkezett egy helikopter is, ami végig videózta a versenyt. Elindulás, majd 1 Km aszfaltos mászás után rá a sípálya mellett a csúcsra vezető sotteres túrista útra. Végig kistányér, meleg, de legalább bringázunk és én már ennek is örülök. Jól megy, sorban előzöm meg a többieket, a pulzus rendben, nem erőltetem meg magam. A végén volt egy-két rövid szakasz, ahol toltuk, de 98%-ban tekerhető volt :-) Felérve a sípálya tetején lévő felvonóházhoz, többen felöltöztek, én nem, folytattam a lefelét a rövid ujjú mezben. Sotteres széles sodrós lefelé következett. Jó, hogy lecseréltem a gumikat, a Speed King erre a pályára jobb, mint a Race.
A szerpentin végén egy füves, single trackes rész következett, amit nagyon élveztem. Voltak benne technikásabb lefelék, ahol többen leszálltak, nekem azonban sikerült végig nyeregben maradnom.

Az igazi megmérettetés a 3. hegyen a Sourassas-on jött el. Kemény és hosszú hegy. Az elején még ment a mókuskerekezés, de a meleg és a vége sincs emelkedő kikészített. Többször leszálltam és toltam. Láttam magamat kívülről, mit a megfáradt igavonók, olyan képet festhettem. Már alig vártam, hogy felérjünk a tetejére. Közben többször is havas részeken kellett áttekernünk (illetve áttolnunk). Az egyiknél megálltam és átdörzsöltem a combomat a hóval. Ettől felfrissültem és újból tudtam tekerni. Egyszer csak a hosszú, végeláthatatlan felfelé kanyargó szerpentinek is vége lett. Felértem!
Kisebb pihentető lefelé, majd az út egy single trackbe ment át. Végig ereszkedünk lefelé a hegy oldalában, visszatért lassan a növényzet is (a csúcs elég kietlennek tűnt), víz átfolyások tarkították az ösvényt. A gurulásnak azonban hamar vége lett. Kiérünk az aszfaltos szerpentinhez, ami a Passo Bordoi-hoz vezet fel. Nagyon elfáradtam, émelyegett a gyomrom, fájt a fejem (előző nap lehet, hogy kisebb napszúrást kaptam), de az aszfalton kezdtem magam jobban érezni. Pörgött a lábam és kezdtem másokat utolérni. Ez jókor jött! Növelte az önbizalmam, mert már a verseny feladásán kezdtem gondolkozni. Hamar felértünk a hágó tetejére. Itt egy komolyabb frissítőpont volt, no meg a Coppi emlékmű.  Láttam egy terepjárót is utánfutóval, rajta a feladott versenyzők bringáival. Szóval itt még kiszállhatok, gondoltam. Ettem, ittam, aztán gyorsan elindultam lefelé, nehogy meggondoljam magam és engedjek a feladás csábításának.

Hamar letereltek az aszfaltról és végig a szerpentin mellett egy turista ösvényen ereszkedtünk lefelé. Félúton be az erdőbe. Single track, technikás igazi montis ösvényen süllyedtünk tovább. Volt benne 3 nyilas lefelé is, nagyon élvezetes volt, igazi felüdülés a sok szenvedés után. Ezen szívesen mennék le többször is. Nagyon tetszett.
A végén még 1-2 kisebb hegy, amin már könnyebben túljutottam. Majd legnagyobb meglepetésemre, már elkezdődött a végső ereszkedés vissza Val Gardenába. Meglepő volt, mert a szintmérő még csak 3600-at mutatott pedig 4200-ra volt kiírva a verseny, de a Km-óra szerint mégis jó helyen kezdődött. Később egyeztettem más Polarosokkal és nekik is ennyit mutatott. Változott a verseny közben a légnyomás (meg az időjárás is), ezért volt ez a jelentős eltérés.

Nehéz verseny volt, végeláthatatlanul hosszú emelkedőkkel. A sok mászást azonban kompenzálták az élvezetes lefelék és a gyönyörű táj. Élveztem, de jövőre biztosan nem megyek. Erre jól fel kell készülni és még sokat kellene fejlődnöm :-(

SellaRonda Bike Day - 15.000 (TIZENÖTEZER) bringás résztvevővel ! Na ez már nem semmi :-)



A monti verseny másnapján, vasárnap rendezték ezt az ingyenes, túra jellegű outi megmozdulást. A táv a SellaRond-át körül futó, 4 települést összekötő aszfaltos út. Nincs rajt és befutó sem, minden induló maga dönti el, hogy honnan rajtol és mikor. Mivel a teljes útszakaszt lezárják egész napra, ezért mindkét irányból teljesíthető a táv. Külön táblák hívják fel a bringások figyelmét a két alapvető szabályra:
  1. Ne szemetelj!
  2. Tarts jobbra. Ez a tűkanyarokkal tűzdelt szerpentinen különösen fontos szabály!
A résztvevők száma: 15 000. Fantasztikus látvány volt. Olyan arcok ültek bringán, hogy külön filmet kellene készíteni erről az eseményről és ami legmeglepőbb, az átlag életkor 40+ ! Ezek után kíváncsi vagyok, hogy hányan bringáznak Olaszország szerte!


Táv (Km)
82
Szint (m)
4 200
Idő
8:32
Átlag sebesség (Km/ó)
~10
Kalória (Kcal)
6 300
Átlag pulzus
150
Max. pulzus
181
Átlag hőmérsklet (˙C)
24


3 megjegyzés:

  1. Mindenképpen várom a beszámolót.
    Annyira megtetszett, hogy ha jók a tapasztalatok, akkor jövőre én is kilátogatnék.
    Sok sikert!
    hp

    VálaszTörlés
  2. Böszikém, nagyon büszke vagyok rád!!!
    Ha ezt szegény Bandi bácsi megérhette volna :(

    Csak így tovább, és vasárnap gyere Pozsonyba megnézni Overdose 13. győzelmét!

    Zalán

    VálaszTörlés