2010. június 1., kedd

D-48: Szívás Szilvásváradon: a leghosszabb MTB maraton Magyarországon, a nagy TESZT

A Salz-os felkészülésem sikerességének lemérésére a Szilvásvárad maratont jelöltem ki. Úgy gondoltam, hogy ha sikerül a kitűzött célokkal teljesíteni a távot, az még nem garantál semmit, ha viszont nem, akkor valamit elrontottam és már biztosan nincs időm, hogy rendesen felkészüljek. Ezért, ez számomra a legfontosabb hazai verseny volt. A tét nem az volt, hogy sikerülhet-e Salz, hanem az hogy biztosan nem.



Verseny az idővel, az erőnléttel és a technikával. Azt hiszem, hogy sikeresen vettem az akadályokat, de nézzük sorba:

Az idő:
Salz-on a 211 Km-t 15 óra alatt szeretném teljesíteni. Ez 14 Km/órás átlagsebességet jelent, amiben benne vannak a frissítésre és a technika karbantartására fordított idők is. Ha ezeket levonjuk a bruttó időből (~14 x 2 perc), akkor marad 14,5 óra ami 14,5 Km/ó sebességet jelent. Ráhagyással tehát 15 Km/ó-ás átlagot kell menni!

A két verseny szint/km aránya közel azonos (Salz: 3436 m/100Km, Szilvás: 2777 m/100Km), habár Salz-on a felfelék könnyebbek, haladósabbak. Ez kompenzálja a az eltérést az emelkedési értékekben, tehát átlag sebességet tekintve azonosnak vettem a két versenyt. Vagyis, ha ráhagyással normál körülmények között 15 Km/ó felett tudom Szilvás hosszút teljesíteni, akkor az bíztató lehet. A körülmények messze nem voltak ideálisak, de hát ott sem biztos, hogy azok lesznek. Az elért 15.6 Km/ó-ás átlag, viszont elég lesz, csak nem 7,5 órán keresztül, hanem a dupláján át kell megtekerni! (Ideális viszonyok között, az átlagom ~17Km/ó lehetett volna. Bízom a jó időben Salz-on is. Ez 12,4 órát jelentene! Hú de jó lenne 14 órán belül menni :-)

Erőnlét:
Szokás szerint a start utáni 30-40 perc nagyon rosszul ment. Nem a felfelével volt baj, hanem az erőltetett tempóval. Nálunk úgy látszik mindenki nekiugrik az elejének és ez vitt engem is. (Beskidy-n nem így volt :-) ) Magas pulzuson mentem, ami nagyon nem esett jól. Meg kell tanulnom, hogy ne kapkodjam el az elejét. A cél az aerob tartomány felső része, 86-89% között lenne. Az aszfalt végére már egészen bemelegedtem és gond nélkül ment a terepre való átállás is. Mindent ki tudtam pörgetni. Végig jó erőben ment a verseny. Az Ördög-oldalt szerettem volna végre kitekerni, de nem sikerült, mert előttem összezárt két másik srác és le kellett tegyem a lábam. Egyszer már igazán sikerülhetne!

A táv felétől Csóka Bálinttal mentünk együtt. A lefeléken kicsit elváltunk, majd a felfeléken ismét utolért. A Katona-sírok előtt már fáradt voltam. Az aszfaltos részen még ment a tekerés, de a terepen végig tolás volt. A végén a lefelé száguldás ismét nagy örömöt okozott, amit csal a 3 bar-ra fújt 1.8-as gumi pattogása tudott némi kép megzavarni.

Összefoglalva: állóképesség megvolt, elejét nem kell megnyomni, sokkal jobban kell kontrollálni, a frissítésre jobban oda kell figyelni.

Technika:
Tavaly Szilváson a közép távon indultam. Aki ott volt biztosan emlékszik az időjárásra egy életen át. Végig zuhogó eső, a Bükk-fennsíkon 5 fok. Én meg karmelegítőben, rövidnadrágban. Rudy dioptriás betétes sportszemüveg, patkófékek és Continental Explorer 2.1-es gumival. Végül is, ha jól számolom csak négy dolgot rontottam el:

¨ öltözködés
¨ látás
¨ haladás (gumik)
¨ lassítás (fékek)

Na így biztosan nem lehet Salzot teljesíteni. Meg kellet tanulnom, hogy ez egy technikai sport és igenis nem mindegy, hogy milyen felszereléssel állsz oda a rajtvonalhoz. Nézzük őket sorra:

Látás:

Korábban egy dioptriás betéttel ellátott Rudy Project sport szemüveget hordtam. Két fő baja volt: párásodás, koszolódás. Tavaly Szilváson olyan koszos volt a felverődő sártól, hogy nem lehetett rajta kilátni. Többször be is párásodott és le kellett vegyem, gyakorlatilag „vakon” bringáztam. Ez rengeted energiát emészt és roppantul balesetveszélyes is.

A kontaktlencse, jól fedő sportszemüveg és SKS sárvédő az alsócsőre, tökéletes kombináció. A 7,5 óra alatt EGYSZER sem ment sár a szemembe, nem volt párásodás és kifogástalanul láttam. Egy akadály kipipálva :-)

Haladás:

Sárban nem könnyű biciklizni. Ha lassítani akarsz, csúszik, ha gyorsítani, akkor meg ragad vagy elforog. Attól függ, hogy milyen anyagból van. A haladást jelentősen le tudja csökkenteni, ezért a jó gumi kiválasztása az elérhető sebesség szempontjából a legfontosabb tényező. Sárban a keskenyebb gumik teljesítenek jól, ritkás, de magas -általában hasáb alakú- bütykökkel. Keskeny futófelület, mert a nyomás a kerék és a talaj között így megnő és a bütykök hatékonyabban viszik át a nyomatékot (nagy a kapaszkodó felület és megnő a súrlódási erő). A keskeny profilnak a másik előnye, hogy amennyiben agyagosabb (összeállós) a talaj, akkor marad elég hely a kerék és a villa (teló) között, hogy még el tudjon forogni. A jó sárgumi nem szedi fel a sarat, mert a bütykök ritkán vannak és kipereg közülük. Szilváson vannak köves lefelék, ahol a keskeny sárgumi, nem csillapít eléggé ezért jobban ráz a bicikli. Ugyanakkor muszáj 3 bár körülire felfújni, mert felütéskor így nehezebben fogsz defektet kapni.

Mérlegeltem a verseny előtt, végig gondoltam a tavalyi tapasztalatokat (köszi Vizdi az eszmecserét) és a MAXXIS Medusa 1.8-as sárgumi mellett döntöttem. Nem bántam meg. A Continental Speed King-el (ez az edzőgumim), sokkal nehezebb dolgom lett volna ezen a terepen. A Medusa mindent tudott, amit elvártam tőle: iszonyúan jól tartotta irányban a bringát, kiváló volt az oldaltartása és a mászásoknál a kapaszkodása. Fékezéskor a legdurvább három nyilas lefeléket is teljes biztonsággal vettem, egyszerűen fantasztikus érzés volt, hogy ilyen körülmények között is 100%-osan uralom a történéseket.

Még egyszer, mert nagyon fontos: minden terephez a megfelelő gumi kell, ne köss kompromisszumot!

Lassítás:;

A tavalyi versenyből az egyik fontos tapasztalatom volt, hogy a V fékbetétek ilyen körülmények között gyorsan kopnak (mondjuk, ezt már párszor megjártam, de ezután a verseny után döntöttem el, hogy tárcsafékre kell váltanom). Nekem a verseny utolsó 10 Km-erére nem volt fékem. A betét teljesen elkopott. Nem is csoda, hiszen ilyen saras körülmények között a betét és a felni közé folyamatosan oda kerülnek a sárból a különböző szennyeződősek, amik smirgliként eszik a betétet és a felnit is. Tárcsaféknél is jelentkezik ez a veszély, de a tárcsa ugye sokkal kevésbé lesz saras, mint a kerék felnije. Ezért, mostoha körülmények között kevésbé fog elfogyni a fék, mint a V-fék esetében. Sok ezer Km-re nem számíthatok, mert az én tárcsámhoz (mint utóbb kiderült) csak gyantás betétet lehet használni, ami viszont jobban kopik. Tapasztalatom szerint a Deore hidraulikus tárcsafékemmel, 180-160-as első-hátsó tárcsákkal kb. 1000 Km-et lehet elmenni, ha saras a terep és intenzívek a lefelék. Most előre egy CoolStop, hátra egy BBB fémszemcsécs betétet tettem. Várom, meddig fogja bírni.


Adatok:

Táv (Km)
117
Szint (m)
2 945
Idő
7:32
Átlag sebesség (Km/ó)
16
Kalória (Kcal)
5 786
Átlag pulzus
157
Max. pulzus
182
Átlag hőmérsklet (˙C)
18

1 megjegyzés: